A tanév utolsó házi készítésű kozmetikumának egy citromos kézkrémet választottam. Itt a korábbiakhoz képest jobban oda kell figyelni az alapanyagok mennyiségére, érdemes nagyon pontosan kimérni, mert ezen múlhat, hogy esetleg nm megfelelő állagot kapunk. Igaz kicsit körülményesebb ezt a krémet elkészíteni, de bizton állíthatom, hogy érdemes, és akik eddig is követték a rovatot, biztosan sikerrel járnak majd.

Hozzávalók

• 5 g mandula olaj
• 3 g körömvirág olaj
• 3 g emulgeáló szer
• 3 g shea vaj
• 36 g víz
• 5 g glicerin
• 12 csepp Rokonsal
• 4 csepp tejsav
• 10 csepp citrom, narancs, citromfű vagy vadnarancs illóolaj

Szükséges eszközök

• vízfürdőhöz egy főzőedény beleillő hőálló tállal vagy mikróhullámú sütő hőálló tálakkal
• tégelyek ( ehhez a mennyiséghez 2 db)
• konyhai robotgép

Elkészítés

Az alapanyagok felsorolásában és a mellékelt képen sem véletlenül vannak csoportosítva a hozzávalók. Fontos, hogy külön kell megalkotni a vizes és a zsíros fázist, és csak azután összekeverni.

Először a mandula és körömvirág olajat tesszük vízfürdőre a shea vajjal. Amikor megolvadt a keverék, levesszük a tűzről és hozzáadjuk az emulgeáló szert, amit fehér por formájában lehet megvásárolni (Emulgel). Ez a szer fog segíteni benne, hogy a vizes és zsíros fázis összekeveredjen és ne csapódjon ki. 

Ezután, vagy akár közben összekeverjük a glicerint a vízzel. 

Miután mind a két keverék egyneművé és folyékonnyá vált, összeöntjük őket, és azonnal egy konyha robotgéppel, először lassú, majd magasabb fokozaton verni kezdjük. Először a massza színe átlátszó, de ha kitartóan, legalább 3-5 percig keverjük a robotgéppel, fehér, esetleg sárga, krém állagú habot kapunk. Miután már krémszerűnek tűnik, ne hagyjuk abba a keverést 2 percig. 

Miután ezzel elkészültünk, belecsepegtetjük a Rononsalt és tejsavat, amik a tartósításért felelősek, és a kiválasztott illóolajat. A kézkrém esetében nekem a citrom a kedvencem, mert kellemes, nem túl erős, semleges illat, de levendulával is el tudom képzelni. Természetesen ízléstől függően az illat kedvünkre variálható. Akár többfélét is készíthetünk. A tartósító és az illóolaj hozzácsepegtetése után én még néhányat keverek rajta a robotgéppel, majd tégelyekbe kanalazom a krémet. 

 Hozzávalók: 

• 6 g kókuszzsír
• 2 g mandula olaj
• 2 g méhviasz
• 3 g étcsoki
•  7 csepp narancs illóolaj

Elkészítés:

Tagja vagyok egy Harry Potter tematikára épülő online szerepjátékos közösségnek. A történetünk egy varázslóiskolában játszódik, és ugyanúgy hét év után lehetünk felnőtt varázslók, mint Rowling könyvében. Házi feladatainkat fórumon kapjuk meg, és e-mailben kell a megoldásokat elküldeni. A kötelező feladatok mellett számos kreatív pályázat is kiírásra kerül. Természetesen a közösség anyagait, az órák anyagait semmi szín alatt nem tölteném fel, hiszen az szerintem lopás, de nagyon sok novellát, videót készítettem, amelyek az én szellemi tulajdonomat képezik, és nagyon szívesen megmutatnám a nagy világnak. Akit mélyebben érdekel a Grácia Roxfort online varázslóiskola, sok-sok kreatív ötlettel, szerepjátékokkal, fantasztikus közösséggel, annak mindenképp javaslom a csatlakozást a felvételi időszakban, évente kb. 2 alkalommal nyílnak meg az iskola kapui. Ezt a rövid bevezetőt minden olyan alkotáshoz kirakom, amelyet eredetileg a Grácia Roxfort online varázslóiskola keretein belül álmodtam meg. 

A korábbi évekkel ellentétben Citanának az őszi szünete nem pihenéssel, hanem komoly pótlásokkal telt. A lány nem is értette igazán a dolgot, de ez az éve nagyon sűrűre sikeredett minden szempontból. Azért amennyire tőle telt, próbált koncentrálni a tanulmányaira, az egyik legfontosabbnak ezt tartotta. Azért a megszokottnál elcsigázottabban indult a legendás lények gondozása órára.

Ezúttal a Tiltott Rengeteg melletti üvegházba kellett menniük, amely a gyógynövénytanon használtakkal ellentétben a növények mellett egzotikus állatokat rejtett. Az üvegház párás, meleg levegője szinte csípte a lány arcát, ahogyan a hidegből hirtelen belépett. Ezúttal a Tanár Úr a pettyes pechrákot mutatta be, amelyet a lány szokásához híven le is rajzolt.

Óra végén a Professzor arra kérte a diákokat, hogy hagyják, hogy beléjük csípjen egy pechrák, ezzel vállalva, hogy az azt követő héten kifejezetten pechesek legyenek.

A lánynak nem igazán tetszett ez az ötlet, mert nagyon sok lemaradása volt a leckékkel, és egyéb vállalt feladataival, és most nem igazán jött jól egy pechszéria. először kicsit a háttérben ácsorgott, és próbált kitérni a feladat alól, de azt látta, hogy a többiek szinte mind beálltak a sorba. Citana nagyon nem szerette volna, ha a Tanár Úr megharagszik rá, és egy jutalomkirándulásról sem szeretett volna lemaradni, így erőt vett hát magán, és beállt a sor végére.

A csípés nem volt túl fájdalmas, de azért a lány felszisszent, és közben szegény rákot is megsajnálta, mert látta, hogy neki sem tetszik ez a helyzet, amibe kényszerítették, inkább szabadult volna már, és ment volna az otthonaként felépített sziklák közé.

A hétfő hátralévő része viszonylag eseménytelenül telt, idejét Citana a könyvtárban töltötte a korábbi leckék pótlásával.

Kedd reggel azonban elaludt, és a reggelinél egészen addig nem értette, hogy miért mutogatnak neki az arcanusos barátnői a terem túloldalából, ameddig meg nem érkezett háztársa, és fel nem világosította, hogy kifordítva vette fel a talárját, ráadásul teljesen össze van kenve az arca fogkrémmel. Ezután átváltoztatástan gyakorlatra indultak a diákok és a Sapendex varázslatot tanulták meg. A varázslat lényege, hogy egy zoknit fel kell dobni magasra, és közben varázspálcánkkal rábökve ki kell mondani a varázslatot, és elvileg esés közben változik csizmává. A lánynak tulajdonképpen sikerült is a varázslat, de nem vette észre, hogy az átváltoztatás közben a Professzor feléjük tartott, és a pálcalendítéskor az átalakuló lábbeli gellert kapott, és fejbe verte a Tanárnőt.

-Hoppá! Elnézést! – mondta Citana.

-Aú! – szisszent fel a Professzor – Azt hiszem veszélyességi pótlékot fogok kérni az igazgatónőktől! – és közben elnevette magát, ahogyan az osztály is, és Citana egy kicsit megkönnyebbült.

Órák után aznap gondolta, hogy egy kicsit kiszellőzteti a fejét, és repül egy kört seprűvel a gyakorlópálya körül. Sötétedéskor, a naplemente fényeiben szeretett a legjobban repkedni, mert ilyenkor gyönyörű fényekben úszott a táj, és még kicsit nézhette a kviddics csapatot, akik a gyakorlópálya középső részén gyakoroltak. Már éppen leszálláshoz készülődött, amikor egy eltévedt gurkó suhant el a füle mellett, de gyorsan irányt változtatott, és visszafelé eltörte Citana seprűjének elülső részét. A seprű azonnal zuhanni kezdett, még szerencse, hogy nem volt már magasan, de így is 5-6 méter bucskázott a füvön. A lány a vállát fájlalta, és szinte sírva nyugtázta, hogy a seprű sajnos javíthatatlan állapotban van.

Citana ekkor már érezte, hogy ezen a héten nagyon kell vigyáznia a saját, és a körülötte lévők testi épségére.

Szerdán azon már fenn se akadt, hogy amikor gyógynövénytanra sietett, a lépcsőn lefelé három beragadó lépcsőfok is megtréfálta, és rossz üvegházba nyitott be, és másodévesek éppen mandragórát ültettek át, így azonnal elájult, és elkésett a saját órájáról.

Csütörtökön mágiatörténet volt, ami elméleti óra, így Citana úgy érezte nem érheti nagy baj, és ez nagyjából teljesült is, de meglepődve tapasztalta, hogy reggel nyolckor még senki sem érkezett meg az órára, de nem kellett sok idő, és rájött, hogy egy órával hamarabb érkezett. Unalmában fel-alá járkált a teremben, és kicsit leült a tanári asztalhoz is. Az asztalon pergamenek sorakoztak, és amikor meglátta az ajtóban álló mágiatöri Professzor rosszalló tekintetét jött rá, hogy igaziból ezek a dolgozat feladatai lesznek, amikbe Citanának eszében sem volt belenézni, sőt nem is tehette volna a Tanárnő védelmi varázslatai miatt, de most a Tanárnő azt fogja majd hinni, hogy megpróbálta.

-A pechrák… - motyogta inkább magának, mint a Tanárnőnek. Leült a székére, és abban a pillanatban kitört a szék lába, és hátravágódott.

Pénteken a bűbájtant valahogy kihúzta, de nem érezte túl jól magát. Szerencsére SVK előtt valami kiütések jelentek meg rajta, és így nem kellett sötét varázslatokat kivédenie, mert abból csak katasztrófa lett volna. A javasasszony szerint ez a három napos ragyaverés, amelyet a legtöbb varázsló gyerek 7-8 évesen kap el, de Citana pont ebben a korban költözött a családjával muglik közé, és ezért még nem esett át rajta. A gyógyító szerint következő hétfőig tarthat a betegség.

A lány valahol megkönnyebbült, hogy fennmaradó óráira nem kell bemennie, és hétvégén sem kell veszélyes dolgokat gyakorolnia.

A hétvége néhány kisebb incidenstől eltekinvte, - minthogy nyugtató kenőcs helyett ragyapótlót kapott, amitől még jobban viszketett, vagy hogy a reggeli kávéját magára borította az ágyban, és hogy két alkalommal is tűzriadó volt a gyengélkedőn, - komolyabb trauma nélkül telt. Ahogyan múlt a hétvége, a ragyák is csökkentek, és Citana érezte, hogy a szerencséje is visszatér.

Hétfőn az LLG Professzor elmondta a diákoknak, hogy valóban végez egy kutatást a pechrákokkal kapcsolatban, de korántsem olyat, mint azt a diákok gondolnák. Ugyanis a Tanár Úr pont azt szerette volna bebizonyítani, hogy a pechráknak csak nagyon rossz a híre, és tulajdonképpen akit megcsíp, annyira kétségbe esik, hogy saját maga vonzza be a szerencsétlenséget, illetve ő maga látja jobban a dolgok szerencsétlen oldalát.

Mint kiderült a diákok felét pechrák csípte meg, de a tanulók másik felét egy sima homár. A lány teljesen biztos volt benne, amilyen szerencsétlen hete volt, csak egy pechrák hatása lehetett. A legnagyobb megdöbbenésére azonban a kontrollcsoportban volt.

A Professzor elmagyarázta, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, és még ha a pechráknak van is egy ilyen mágikus tulajdonsága, akkor is bíznunk kell magunkban, és teljesítményünk nagyban függ attól, hogy mennyire hiszünk a saját képességeinkben. Aki folyton kételkedik, annak sokkal kevésbé sikerül bármi is.

Valószínűleg Citanával megtörtént volna a legtöbb dolog csípés ide vagy oda, de az teljesen biztos, hogy a hozzáállása még rontott a szituációkon.

A lány nagyon mélyen elgondolkodott, és úgy érezte, hogy a Professzor most olyat tanított neki, amit eddig egyetlen tanára sem.

Az óra végén a Tanár Úr kiosztott mindenkinek egy oklevelet, amely azt tanúsította, hogy a héten milyen szépen helyt álltak. 

https://docs.google.com/document/d/1ZAZm_pYaueXaDSuWUoELFZw4-NAPPGG6rzBJAGQCsV0/edit

Az Oklevél nagyon tetszett Citanának, ugyanis egy kis leprikónt tartalmazó kép volt az alján, amelyik természetesen mozgott, ahogyan a varázsvilágban szokás.

A Cowboy Bebop (2021) sorozatra úgy bukkantam rá, hogy semmit nem tudtam az előzményeiről. Akkor találtam rá, amikor szokásomhoz híven rejtett sci-fi-kincseket kerestem a világhálón. Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretek kritikákat olvasni és hallgatni, de mindig csak azután, hogy megnéztem a filmet, sorozatot, majd kialakítottam a saját véleményemet, így csak nagyon sokára eszméltem rá, hogy mennyire megosztó lett ez a mű.

A nem túl távoli jövőben járunk, amikorra az emberiség gyarmatosította a teljes Naprendszert, és egy az űrhajókat teleportáló gyűrűrendszer segítségével utaznak a bolygók között. A nagy technikai fejlődés ellenére azonban a szegények és gazdagok közötti társadalmi olló még nagyobbra nyílt, mint a Földön valaha. Elárasztja a szenny és a bűnözés az összes lakott planétát. A helyenként noir hangulatú űrwestern története néhány olyan fejvadász köré épül, akik elvégzik azt a munkát, amelyre a rendőrség sem képes vagy hajlandó.

Mindegyik fejvadász a saját múltjának súlyos terhét viseli, és ezekre a titkokra fokozatosan  derül fény a tíz rész alatt.

Spike Spiegel (John Cho), a jakuza volt bérgyilkosa, akiről volt munkaadói azt hiszik, hogy halott, és csak emiatt nem keresik életre halálra, az egyik legsikeresebb fejvadász lehetne, ha valahogy nem sülne el mindig balul valami. Vakmerősége példátlan, de a haláltól nem a bátorsága miatt nem fél, hanem talán mert vágyik rá. A háttérben egy régi szerelmi háromszög fájdalmas emléke húzódik meg. A karakter drámáját a lehető leglazább verekedős jelenetei oldják.

Spike társa, Jet Black (Mustafa Shakir) egy exrendőr, akit tulajdonképpen pont a tisztességessége miatt vetett ki magából a rendszer, egyszerűen gyűlöli azokat az űrjakuzákat, akikhez korábban Spike is tartozott. A kettejük között lévő haveri, néha már-már apa-fia dinamika, oda-vissza szólogatások, civakodások igazán jó atmoszférát teremtenek. Természetesen sötét titkaikat nem osztják meg egymással akkor sem, amikor már évek óta társak, és ebben a néha nagyon veszélyes szakmában csak egymásra számíthatnak.

Az ő kettősükhöz csapódik Faye Valentine (Daniella Pineda), aki nem elfelejteni, hanem felidézni szeretné múltját. A hibernálásból felébredve ugyanis egyáltalán nem maradtak emlékei, és arra kellett eszmélnie, hogy nem biztos, hogy valaha megtudja, ki is valójában, és a zsarolók, akik hitegetik, csupán pénzszerzésre és hatalom megszerzésére használták.

A sorozat azonnal beszippantott. Szerettem a pörgős, Jackie Chant idéző akciójeleneteket, a három szereplő közötti dinamikát, amely tulajdonképpen a kezdeti, egymást folyamatosan felültető magányos harcosból végül családot kovácsol. Megragadott és a képernyő elé szegezett a háttérben meghúzódó, lassan kibontakozó titkok sora is. Ahogyan robogtunk a végkifejlet felé, egyre jobban megismerjük visszaemlékezések által a szereplőket, egyre izgalmasabbá válik a történet, és a széria csúcspontja számomra talán a kilencedik rész, ahol fény derül Spike előéletére, az ősellenséggé vált barátjával, Kőszívvel (Alex Hassel) és nagy szerelmével, Juliával (Elena Statin) való tragikus történetükre.

Az utolsó, tizedik rész lett számomra kicsit visszás. Nagyon jól kerekítették ebben is az eseményeket, és teljesen érthető, hogy ki miért csinálja azt, amit, mégsem voltam egészen elégedett a végkifejlettel. Számomra folytatásért, új évadért kiált, és valószínűleg ez volt a készítők eredeti terve is.

A sorozat hangulata elborult és kissé őrült, de egyben lebilincselő is. Ehhez a zene is nagyban hozzájárul. Nem véletlen, hogy minden rész címében egy zenei műfaj is helyet kap. A nagyon jó ütemű vágások, és az ezzel teljesen szinkronban lévő zene még különlegesebbé teszi a művet. Ha szimplán a stílusról szeretnénk egy kivonatot kapni, javaslom az előzetes megnézését:

A sorozat ledarálása után szembesültem vele, hogy zömében milyen rossz kritikákat kapott. Ekkor tudtam meg azt is, hogy a széria egy 1998-as kultikus anime újragondolása. Nagyon sokan elképzelhető, hogy nem tudtak az eredeti műtől elvonatkoztatni, és mást vártak, nem tudták az élőszereplős változatot megkedvelni. A kezdeti részsikerek után erősen esett a nézettség, és nem sokkal a premier után bejelentették, hogy nem rendelik be a következő évadot, csalódottságomat nem tudom kifejezni ez ügyben, ugyanis én még nagyon sokáig bírtam volna nézni.

Sok kritika érte Kőszív karakterét, Alex Hassel talán nem volt a legmegfelelőbb választás a szerepre, de a többiek remek castingja miatt én megbocsátok a készítőknek. Többeknek Faye is sótlan, a Spike-ot játszó színész túl idős, Julia nem eléggé végzet asszonyás volt, valamint Jet karaktere is más rasszhoz tartozik, mint az eredetiben. Másoknak a zene és a hangulat is jobban tetszett a 98-as változatban. Ezekkel a kritikákkal én nem igazán értek egyet, nem is igazán tudom, hogy mit vártak mások. Lehetséges, hogy nekem azért tetszett, mert nem voltak elvárásaim. Emiatt az animét is hajlandó voltam végignézni, amit nem sűrűn teszek meg. Bevallom nem volt rossz, de az élőszereplős egy pörgősebb, számomra izgalmasabb történettel, jó karakterekkel felturbózott változata az eredetinek, ugyanis nekem az elnyújtottsága azért néhol unalmassá tette az animét.

Összességében szívesen ajánlom a sci-fik, disztrópiák kedvelőinek, és mindenkinek, aki valami különlegességre vágyik. Aki látta az eredetit, annak javaslom, hogy kerülje a hasonlítgatást, és ne legyen elvárás, hogy hasonlítson az alapműre. Az élőszereplős és anime sorozat is megtekinthető a Netflix kínálatában. Tizenhat éven felülieknek ajánlott.

Az igazi házi szappan készítése veszélyes, maró anyagokat igénylő, nagyon körülményes, kényes és hosszadalmas folyamat, ezért egy olyan lehetőséget hoztam nektek, ami egyszerűbb, nem veszélyes, nagyon gyors, és mégis kiélhetjük rajta a kreativitásunkat. Én magam fél-házi módszernek nevezem. Akinek nagyon tetszik, és ezután kedvet kap a teljesen házi szappanhoz, annak azt javaslom, hogy végezzen el egy szappankészítő tanfolyamot, vagy keressen a településén olyan kézművest, aki a kezdetekben a segítségére lesz. Azonban az itt leírt módszerhez nem kell komoly szaktudás vagy komolyabb felszerelés, csupán a megfelelő alapanyagok beszerzése, egy jó ötlet, no meg egy kis bájitalmester véna. Az előző két receptemtől eltérően ennél azért fel kell készülni néhány különlegesebb alapanyaggal, de ezekhez is már nagyon könnyen hozzájutunk erre specializálódott webshopokban. Alapvető, hogy legyen a képen láthatókhoz hasonló szappanalapunk, néhány illóolajunk, esetleg kifejezetten kozmetikumok színezéséhez használt pigmentünk. Konyhai felszerelést tekintve pedig szükségünk lesz egy edényre és egy lehetőleg az edény szájába pont beleillő hőálló üvegtálra (ha mikróban olvasztunk, akkor az edény nem szükséges) és szilikonos muffin formákra. Azt javaslom, hogy az alapcsomagunkban legyen egy kisebb kiszerelésű fehér és egy transzparens szappanalap, néhány alapszín (piros, sárga, esetleg zöld vagy kék) és egy-két olyan illóolaj, aminek ha kicsit eltúlozzuk a mennyiségét sem lesz zavaró a szappan illata. Népszerűek a citrom, narancs, levendula illatok, ezek nem áthatóak, de mégis kellemesek, szinte mindenki szereti őket. Az illóolajat mindig a legvégén adjuk hozzá, ezeket ne főzzük, olvasszuk, mert veszítenek az erejükből.

Én magam is egy fehér és egy transzparens szappan tömbbel kezdtem a próbálkozást, de kaphatók már shea vajjal dúsított, vagy fekete szappanos változatok is. Ezek az alapok többnyire színtelenek, de legalábbis semleges színűek, szagtalanok. Felolvasztva a szappanalapot kedvünkre illatosíthatjuk, színezhetjük. Kevéske bőrápoló olaj, pl. shea vaj vagy mandulaolaj adható hozzá, de csak mértékkel, mert elvesztheti az állagát. A színes pigmentekből sem kell azonnal minden színt felvásárolnunk, kezdetben a kipróbáláshoz elég egy-két alapszínt (pl. piros, sárga, esetleg kék vagy zöld) megvenni. A cikkben általam megkomponált fél-házi szappanok közül mutatok be néhányat.

Rózsaszirommal készült szív

A kertemben termett rózsák kiszárított szirmait szív alakú szilikon formába tettem. Az átlátszó szappanalapból egy jó darabot vízfürdőn felolvasztottam. (Vízfürdő készítéséről részletesen a korábbi cikkemben írtam, de mikróban is működhet gyakori ellenőrzés mellett.) Miután felolvadt, illatosítottam rózsa illóolajjal, és ezt szilikonos muffiin formába öntöttem úgy, hogy a rózsaszirmokat ellepje, majd úgy ahogy van a hűtőbe tettem dermedni. Nagyon jól néz ki, ha egy szappan nem egy, hanem kétféle rétegből áll, ezért míg az első része a hűtőben hűlt, újabb vízfürdőt készítettem, de ezúttal nem az átlátszó, hanem fehér szappanalapot olvasztottam, az előző mennyiségnek kb. a felét, harmadát. Ebbe az adagba szintén került egy kis rózsaillat és ezúttal néhány késhegynyi rózsaszín pigment is. Miután homogén lett, a hűtőből elővettem a formát, ami ilyenkor már elkezdett dermedni, és ráfolyattam az újabb réteget.

Kókuszos-csokis bőrradíros szappan

Ezt a változatot is két rétegben szoktam elkészíteni. Az első réteghez fehér szappanalapot használtam, ennek felolvasztása után kókuszreszeléket tettem bele, a kókusz nagyjából teljes massza egyharmadát tegye ki. Lehet hozzá tenni pluszban kókusz illóolajat vagy kókuszolajat is, amelynek jó bőrápoló hatása van, de ez utóbbival bánjunk csínján, mert eltúlozva elronthatja a szappan állagát. A masszát szilikonos muffon formákba töltöttem, hűtőbe tettem, és közben elkezdtem a második réteget. Ehhez szintén fehér szappanalapot használtam, de már az elején néhány kocka étcsokit is mellé helyeztem. Egy kis csoki varázs illóolaj is került a végén bele, aztán az előző rétegre öntöttem. Ez a szappan a kókuszreszelék miatt enyhe bőrradír tulajdonságokkal is rendelkezik, és kifejezetten kellemes csokis-.kókuszos illata van, karácsonyi ajándéknak is kiváló.

Narancsos-csokis szappan

Ezt a szappant is kétrétegűnek álmodtam meg. A csokis réteggel kezdtem, a fehér szappanalaphoz étcsokit, később pedig csokivarázs illóolajat adtam. Csillag alakú muffin formában hűtöttem ki. Dermedés után pedig egy fehér szappanalapba kevert reszelt narancshéjat és vadnarancs illóolajat tartalmazó anyagot öntöttem rá.

Mióta környezetvédelemmel, hulladékcsökkentéssel próbálkozom, többféle természetes izzadtsággátlót próbáltam, de sajnos nem voltak az igaziak. A drogériában kapható natúrnak, környezetbarátnak mondott termékek nem mindig azok, és használni sem igazán használnak szerintem, habár nyilván mindet nem ismerem. 

A házi készítésűek közül nagyjából az a tapasztalat, hogy amelyikben szódabikarbóna van, annak jó izzadtsággátló hatása van. Több elkötelezett környezetbarát simán szódabikarbóna vizes pasztáját keni hónaljtájékra, de én magam azt vettem észre, hogy ha túl nagy a szódabikarbóna koncentrációja, akkor irritálhatja a bőrt, így inkább a következő receptet ajánlom, ahol nagyon jó természetes bőrápolókkal van kombinálva. Azért arra figyeljetek, hogy irritált, frissen borotvált bőrre ne kenjük!

Hozzávalók:

• 2 ek kakaóvaj
• 2 ek shea vaj
• 2 ek. szódabikarbóna
• illóolaj
• tégelyek (én kiürült arckrémes tégelyeket használok, de kapható patikában vagy webshopokban tégely, vagy ha beválik akár kiürült vagy erre a célra vásárol stiftes dezodoros tartályba is lehet tölteni az elkészült keveréket
• szükség van egy olyan lábas + hőálló tál kombinációra, amiben vízfürdőt tudunk készíteni, de végszükség esetén mikróban is olvaszthatunk. Az eszközök egyébként meleg vízzel, mosogatószerrel könnyen elmoshatók használat után, nem kell tartani tőle, hogy bajuk lesz.

 

Elkészítés:

Vízfürdőt készítünk, ami azt jelenti, hogy egy edénybe vizet teszünk fel forrni, és úgy helyezünk bele még egy plusz hőálló üvegtálat, hogy pont beleillő legyen. Fontos, hogy a forrás miatt távozó gőz távozni tudjon a két edény között. Aki nem tud ilyen módon vízfürdőt készíteni, az inkább próbálja meg mikróban felolvasztani az alapanyagokat, viszont akkor nézzünk rá 30 másodpercenként, mert olvasztani szeretnénk csak, nem megsütni. 

A kakaóvajat és a shea vajat beletesszük a felső, üres tálba, ami alatt forr a víz. A kakaóvajat patikában szoktam venni, shea vaj pedig egyre több drogériában is kapható, de én webshopból szoktam beszerezni. Miután felolvadt, beletesszük a szódabikarbónát is. A szódabikarbónát nagyobb kiszerelésben veszem webshopból vagy csomagolásmentes boltból. Miután egy homogén masszát kaptunk, kiadagoljuk a kis arckrémes dobozkáinkba vagy a stiftes tárolókba. Az illóolajok hozzáadása már itt történik. Nagyon népszerű a teafa illóolaj, mert fertőtlenítő, gombaölő tulajdonságot tulajdonítanak neki, habár ez ilyen kis mennyiségben nem érvényesül, de az illat erősségét és fajtáját is csak a fantáziánk dönti el. Én magam a teafa mellett a vadnarancsot, egyéb citrusos illatokat, levendulát, kókuszt használok előszeretettel, de kérésre barátnak készítettem már csoki illatú krémdezodort is.

Az illóolaj hozzáadása után kis időre a hűtőbe tesszük megdermedni. Az állaga olyasmi lesz, mint a stiftes dezodoroké. Ha tégelyben tartod, akkor körömmel egy kis borsónyi mennyiséget ki kell szedni, és azt a hónaljakon eloszlatni. 

Ez a fajta házi készítésű dezodor kihozható adagonként körülbelül 100-150 forintból szemben a bolti 6-800 forintos stiftekkel, és hasonló összetételű, kb. 1200 forintos natúr készítményekkel, emellett vegyszermentes, nem rákkeltő, környezetbarát és mégis hatásos. 

Most induló rovatomban otthon elkészíthető natúr-kozmetikumokat fogok bemutatni. Nagy előnyük, hogy általában nagyon olcsón össze lehet hozni őket, teljesen bőrbarátok, és mivel általában az alapanyagok nagyobb kiszerelésben vagy valamilyen hulladékmentes formában is kaphatóak, kifejezetten környezetbarátok is. Arra gondoltam, hogy először egy nagyon egyszerű recepttel rukkolok elő.

Hozzávalók:

• étkezési keményítő
• fehér rizsliszt
• jó minőségű cukrozatlan holland kakaópor (elhagyható)
• illóolaj (elhagyható)
• sószóró

Használata:

Ez a por nem helyettesíti a rendszeres hajmosást, de például ha reggel szerettél volna hajat mosni, vagy elaludtál, esetleg ritkítani szeretnéd a hajmosások számát, vagy csak sietsz aznap, amikor meg kellene mosnod a hajad, akkor néhány perc alatt sokat javíthatsz a frizurán vele.

Választékonként haladva a hajtövek közelébe kell szórni némi port, de nem kell nagyon precízen, csak nagyjából jusson mindenhova. Ezután kicsit belemasszírozzuk a fejbőr közelében az anyagot a hajtövekbe, majd várunk néhány percet. Ezután egy sűrű fogú hajkefével jól átfésüljük a hajunkat, kicsit kirázzuk a felesleges port. Nem állítom, hogy ezzel a teljes frissen mosott hatást el lehet érni, de azt viszont bizonyossággal állítom, hogy szükség esetén nyerhető néhány nap, kevésbé látszik a zsírosodás.

Nem titok, hogy a filmek és sorozatok terén mindenevő vagyok, de talán már kiderült rólam, hogy a sci-fit és a szuperhős filmeket nemhogy nem vetem meg, de az általuk nyújtott bűnös élvezet drogként hat rám.

Jelen írásomban az egyik legismertebb szuperhősről, magáról Supermanről szeretnék írni. Az ő történetét már rengeteg módon feldolgozták. számtalan klasszikus és újragondolt vagy Mi lett volna, ha… képregény jelent meg 1938 óta. Több mozifilm is készült, de őszintén szólva számomra a sorozatok nyújtották a legnagyobb élményt az ő történetével kapcsolatban, ezek közül három jelentős, élőszereplős szériát emelnék ki.

Smallville

A Smallville a valaha készült legtöbb részt, leghosszabb játékidőt megélt sci-fi sorozat, csupán négy résszel előzi meg a Csillagkaput.

A sorozat Superman fiatal korát mutatja be, amikor még nem vált belőle szuperhős, a gimnázium első évétől kísérhetjük nyomon, ahogy a képességei és személyiségének a fejlődésével egy tanyasi fiúból Metropolis és a világ hősévé válik, aki egyszerre Superman és Clark Kent, az újságíró. A sorozatban nem csak Superman, de Tom Wellinget, az őt játszó színészt is láthatjuk felnőni a feladathoz, ahogy évadról évadra egyre jobban adja vissza a folyamatosan vívódó kamaszt, majd a küzdelmek árán belőle kialakult céltudatos felnőttet.

Nagyon tetszett nekem, hogy a sorozat évadról évadra megújult, és míg az első évadban csak egy-egy helyi eltévelyedett lélekkel kellett megküzdenie Clarknak, akit fél kézzel legyűrt, addig a későbbi évadokban folyamatosan emelték a tétet, és a képességek kibontakozásával, és a főszereplő egyre felnőttesebbé válásával olyan változatosságot vittek a történetbe, hogy nem lehetett egy percre sem megunni.

Amellett, hogy a legtöbb eredeti képregényes szereplő feltűnik több-kevesebb játékidőre, számos új szereplő és meglepő csavar, újítás is elfér a tíz évadban, amelyek csak első ránézésre tűnnek úgy, mintha ellent mondanának az eredeti alapanyagnak, valahogy végül mindig sikerül összefésülni a szálakat.

Superman legtöbb híres vagy hírhedt ellensége felbukkan. Lex Luthor az első hét évadban jelentős szerepet kap, kezdetben, mint Clark barátja, majd mint legnagyobb ellensége. Teljes évadot kapnak Zod, Doomsday, Darkseid, Brainiac szálai, de számtalan ellenlábas bukkan fel egy-egy rész erejéig, például a Játékkészítő, Parazita, Metallo, Mr. Mxyzptik, a teljesség igénye nélkül.

Természetesen a családtagok és ismert nagyon közeli barátok, mint például Martha és Jonathan Kent, Lana Lang, Lois Lane mellett, akik állandó szereplők több évadban, a képregényekből jól ismert Perry White, James Olsen (akiről utólag kiderül hogy nem az a James Olsen), Cat Grant, Cyborg, Aquamen, Kanári is megjelenik rövid időre, és még hosszan sorolhatnánk. Jót tett a sorozatnak, hogy az alapanyag tisztelete mellett mertek átformálni, változtatni is, vagy éppenséggel teljesen újat alkotni. Például a főszereplő mellett egyetlen olyan szereplő volt, aki kitartott tíz évadon keresztül, Chloe Sullivan, aki kifejezetten a sorozat kedvéért lett kitalálva. Üdítő színfolt volt minden jelenet, amelyben Lois Lane vagy Oliver Queen, vagyis a Zöld Íjász szerepelt, ők kezdetben mellékszereplők voltak, de az utolsó évadokban kulcsszereplőkké avanzsáltak.

A sorozat igazi csemegéket ígér a hardcore rajongóknak is, például több korábbi filmből vagy sorozatból ismert színész is cameózik vagy szerepel az évek során. Láthatjuk néhány rész erejéig Christopher Reeve-et, aki a kultikussá vált Superman filmek főszereplője volt, Margot Kidder is feltűnik, aki Reeve partnere volt, mint Lois Lane. A lejjebb részletezett Lois és Clark főszereplői Dean Cain és Teri Hatcher is kapnak egy-egy rövid szerepet. A Reeve-féle mozifilmek harmadik részében Clark visszalátogat Smallvillbe, ahol gyermekkori szerelmével, Lana Langgal találkozik, őt Anette O’Toole játssza, aki nem csak cameozik a Smallville-ben, hanem itt Clark anyját játssza évadokon keresztül. Azt sem gondolnánk, hogy az eredeti filmek akkor még huszonéves Jimmy Olsenje feltűnik a Smallville-ben, mint idős kriptoni tudós, aki a Földön telepedett le, és lemondott az erejéről.

Egyébként fordítva is igaz, hogy a Smallville utóhatása érezhető az újabb Superman mozikon. Amy Adams, aki az új Snyder Univerzumban Lois Lane-t személyesíti meg, a Smallville első évadában egy meteorfertőzöttet játszott. Apró tisztelgések is megcsillannak, például szintén a DCU-hoz tartozó Igazság ligájában egy szerviz cégtáblájával utalnak Chloe Sullivenre, akit a Smallville sorozathoz találtak ki.

A sorozatot ajánlom szuperhős rajongóknak, de azoknak is, akik eddig nem szerették őket, de tennének egy próbát. Ha csak egyféle Superman történetet néznél meg, szerintem ez legyen az. Ajánlom romantikusoknak, közülök akik odavannak a szerelmi drámáért, figyelmébe ajánlom Clark és Lana szerelmét, akik pedig az érettebb, felnőttebb érzelmekre vágynak, számukra az utolsó évadokban alakuló Clark és Lois szál lesz a kedvenc. Ajánlom sci-fi őrülteknek, hackereknek, antihősöknek is! 

Lois és Clark, avagy Superman legújabb kalandjai

Ennek a sorozatnak a műfaja romantikus komédia, amely inkább romantikus, mint komédia, de a biztonság kedvéért egy csipetnyi akcióval megfűszerezték. Az alkotás a kilencvenes évek terméke, annak minden előnyével és hátulütőjével együtt. Számomra nagyon erős nosztalgia faktort hordoz, mert kamaszként imádtam nézni Dean Cain és Teri Hatcher párosát, és ennek a sorozatnak a segítségével ismertem meg Superman világát, és szerettem meg a szuperhős történeteket, és be kell vallanom, hogy ez lassan a „negyvenhez közelebb, mint a harminchoz életszakaszom” idején is elkísér.

A sorozatot manapság visszanézve már jobban látom a hibáit, és nyilván többet öregedett, mint a teljesen új széria, amiről harmadikként írok, ill. a Smallville, ami már bőven a kétezres évek terméke. Viszont, ha megszokjuk a nagy válltöméseket, kissé idejétmúlt zakókat és néhány érdekes frizurát, valamint kibírjuk a néhol már nagyon nyálas, pátoszosan érzelgős romantikus jeleneteket, amiket egy adag cukormázzal is leöntöttek, akkor egy igenis élvezhető, izgalmas, néha vicces, helyenként még drámai szegleteket is érintő kikapcsolódást kapunk. Az akció jelenetek is egészen jól néznek ki, ráadásul nem csak a korukhoz képest.

Még ha nem is fog el tőle mindenkit az éjjel-nappal nézni akarom érzés, akkor is magával tud ragadni, kíváncsi az ember a következő részre.

A sorozat egyébként Clark Kent Metropolisba költözésekor veszi fel a fonalat, ahol elkezd dolgozni a Daily Planetnél, és megismerkedik Lois Lane-el, majd elkezd Supermanként tevékenykedni. A két újságíró először inkább vetélytársként viselkedik, de később mint oknyomozó riporterek egymást nagyon jól kiegészítő társakká is válnak, közben szerelmi szál is szövődik köztük. Ezzel párhuzamosan természetesen minden részben megmentik a világot, de legalább Metropolist, és legtöbbször ehhez nem csak a szuperképességek, hanem a civilben végzett nyomozói tevékenység és a kettejük között kialakult csapatdinamika is hozzájárul.

Ajánlom mindenkinek könnyed esti szórakozáshoz, vagy vasalás, főzés kiegészítőjeként, és javaslom, hogy kezeljük helyén, ne azt várjuk tőle, hogy a most készülő sorozatokra hasonlítson.

Superman és Lois

Míg a Marvel sikerre vitte a saját filmuniverzumát, valahogy a sorozatai nem kerültek akkora reflektorfénybe, mint amennyire számítani lehetett volna rá, addig a DC a valamivel népszerűtlenebb filmjei mellett kiépítette az arrowverse világát, amely igazán jó sorozatokat foglal magába. Tyler Hoechlin Supermanje mielőtt saját sorozatot kapott, már több párhuzamosan futó szériában debütált. Ez a sorozat jelenleg is fut. A cikk megjelenésekor valahol a második évad második felében járhatunk, és már biztosnak tűnik, hogy a harmadik évad is érkezik, ami napjainkban nagy szó, hiszen akár néhány héttel a megjelenése után már képesek kaszára ítélni nagyon jó sorozatokat is. (Erről majd a következő számban.)

Annyiban mindenképpen újat mutat, hogy míg az eddig készült filmek és sorozatok a szuperhős fiatal koráról, a saját szerettei és barátai előtti titkolózásról, és arról a dilemmáról szólnak, hogy vajon egy szuperhős megengedheti-e magának, hogy civil élete, családja legyen, addig ebben az esetben in medias res hősünk már többször megmentette a világot, segít fenntartani a békét, de civil álcájában, Clark Kentként feleségül vette szerelmét, és tizenöt éves ikerfiaik vannak. Nem évődünk azon évadokon keresztül, hogy saját érdekében miért titkolózik a főszereplő, vagy miért taszít el mindenkit magától a küldetésének érdekében, talán már unalmas is lenne, hiszen az eddigi összes mozi és sorozat érinti ezt a témát.

A Superman és Loisban az igazán jól megkomponált akciójeleneteken túl igazi családi drámák is meghúzódnak. Lois és Clark nem tökéletes szülők. Hibáznak. Sokat. Az ember már-már magára ismer. Viszont tökéletlenségükben emberivé, hétköznapivá válnak, és ugyanúgy ahogy egy halandó, ők is minden nap dolgoznak a saját hibáik kijavításán az emberi kapcsolatainkban, a gyerekeikkel való hang megtalálásában, egymás támogatásában.

A fő kérdések között sok szuperhősökre speciális van, például hogy mikor mondja el a kamasz fiainak, hogy ki is ő valójában (szerencsére hamar, ezt nm húzzák), és merre jár, amikor fontos családi programokat hagy ki, hogy vajon öröklik-e fiai a képességeit, és mi van akkor, ha csak az egyiknek lesz szuperereje. Emellett viszont annyira megjelennek az általános családi drámák is, hogy emberivé, hétköznapivá teszi a szereplőket a forgatókönyv.

A sorozat néhol a Smallville világát idézi meg, ami nem véletlen, több közös alkotóval is büszkélkedhetnek.

Ezt a sorozatot bárkinek szívesen ajánlom, aki szereti a jó akciót, az ötletes, évadon átívelő történetet, de nem retten meg egy kis családi drámától és némi tinirománctól sem.

Láthatjuk, hogy ugyanazt a történetet több szemszögből is be lehet mutatni, és én magam mindegyiket képes vagyok szeretni. Itt szeretném megemlíteni, hogy az arrowverse sorozatos univerzum nagy crossovere, az öt részes Végtelen világok krízise, három Superman karaktert is összehoz számunkra (Tom Welling – Smallville, Brandon Routh – Superman visszatér és Tyler Hoechlin – Superman és Lois, közülük kettő itt említett sorozat főszereplője), habár némelyik hős sorsa egy kicsit csalódást okozhat, de semmiképpen nem szeretnék spoilerezni. A három sorozatból kettő megtalálható az HBO Max kínálatában. Mindhárom sorozat ledarálását csak szuperhős rajongóknak ajánlom, nekik is csak saját felelősségre! :D