Tagja vagyok egy Harry Potter tematikára épülő online szerepjátékos közösségnek. A történetünk egy varázslóiskolában játszódik, és ugyanúgy hét év után lehetünk felnőtt varázslók, mint Rowling könyvében. Házi feladatainkat fórumon kapjuk meg, és e-mailben kell a megoldásokat elküldeni. A kötelező feladatok mellett számos kreatív pályázat is kiírásra kerül. Természetesen a közösség anyagait, az órák anyagait semmi szín alatt nem tölteném fel, hiszen az szerintem lopás, de nagyon sok novellát, videót készítettem, amelyek az én szellemi tulajdonomat képezik, és nagyon szívesen megmutatnám a nagy világnak. Akit mélyebben érdekel a Grácia Roxfort online varázslóiskola, sok-sok kreatív ötlettel, szerepjátékokkal, fantasztikus közösséggel, annak mindenképp javaslom a csatlakozást a felvételi időszakban, évente kb. 2 alkalommal nyílnak meg az iskola kapui. Ezt a rövid bevezetőt minden olyan alkotáshoz kirakom, amelyet eredetileg a Grácia Roxfort online varázslóiskola keretein belül álmodtam meg. 

Azt a nagy hibát követtem el fiatal koromban, hogy a szerelmi bánat elleni bájital kifejlesztésén dolgoztam. Mire a történetem végére érek, te is rájössz, kedves olvasóm, hogy miért érzem életem legnagyobb tévedésének.

Pályán kezdetén egy kis skandináv falu bájital mestere voltam. A Roxfort elvégzése után kaptam néhány nagyon kecsegtető ajánlatot, én mégis amellett döntöttem, hogy pár évre elvonulok, és egy kis patikát nyitottam, egy eldugott helyen, ahol saját készítésű bájitalokat árultam. Általában ismert recepteket követtem, de alkalmanként tökéletesítettem egy-egy főzeten, később néhány egyszerűbb saját receptúra is a repertoár része lett.

Aztán egy esős napon betoppant Ő… Korábban is láttam a faluban több alkalommal, és nem is volt az esetem, de ahogyan ott állt az ajtóban és folyt le a talárján az a sok esővíz a padlóra, én csak álltam, néztem a sziluettjét, és megdobbant a szívem. Ami egyébként nagyon meglepő, tekintve, hogy nem is az esetem.

Gyorsan történt minden, elsöprő erővel tört be az életembe, mint egy hurrikán. Olyan intenzíven szerettem Őt, ahogy korábban senkit.

Nem untatnálak ezzel, kedves olvasó, de kezdetben amilyen heves lánggal égett, olyan keserves gyorsasággal lett vége a közös pályafutásunknak. Szívemben akkora tátongó űrt hagyott, amelyet elviselni lehetetlen. Az emlékeket kicsit sem bántam, hiszen mindenből tanul az ember, ha bántam volna felejtésátokkal próbálkoztam volna, én az érzést akartam eltüntetni szaggatott szívemből.

Több átforgolódott éjszaka után eldöntöttem, hogy bizony feltalálom a szerelmi bánatot elnyomó elixírt. Mint egy megszállott dolgoztam éjjel-nappal. Egy idő után nem tudtam, hogy hétköznap van-e vagy éjjel, vagy egyáltalán melyik napszakban járunk. Hónapok teltek el, még a vásárlóim is elpártoltak tőlem.

Aztán egy nap… Sikerült. Működött! Megittam, és többé nem érdekelt. Többé nem éreztem. Megkönnyebbülés volt, hogy nem fájt többé a lelkem, úgy éreztem, fellélegeztem, újra kaptam levegőt. A bájitalt anti-Amortencia hatása miatt Antamomore vagy egyszerűbben Antamore főzetnek neveztem el.

Az csak hónapok, évek múltával derült ki, hogy mekkorát tévedtem az elixírrel kapcsolatban. A boltom polcain is megjelent, és bevallom szépen hozott a konyhára, panasz nem volt Szépen gyarapodott az üzlet, megházasodtam, gyermekeim születtek, de nem voltam boldog. Mert nem éreztem semmit. A bájital mellékhatására ugyanis csak későn jöttem rá, nem csak a szerelmi bánatot, hanem a szerelemmel kapcsolatos pozitív érzelmeket is eltörölte örökre. A felismerés után jöttem rá, hogy a pozitív érzelmeket is csak akkor tudjuk megélni, ha a negatívokon is keresztül megyünk, hiszen az is az élet része, de már késő volt...

Tagja vagyok egy Harry Potter tematikára épülő online szerepjátékos közösségnek. A történetünk egy varázslóiskolában játszódik, és ugyanúgy hét év után lehetünk felnőtt varázslók, mint Rowling könyvében. Házi feladatainkat fórumon kapjuk meg, és e-mailben kell a megoldásokat elküldeni. A kötelező feladatok mellett számos kreatív pályázat is kiírásra kerül. Természetesen a közösség anyagait, az órák anyagait semmi szín alatt nem tölteném fel, hiszen az szerintem lopás, de nagyon sok novellát, videót készítettem, amelyek az én szellemi tulajdonomat képezik, és nagyon szívesen megmutatnám a nagy világnak. Akit mélyebben érdekel a Grácia Roxfort online varázslóiskola, sok-sok kreatív ötlettel, szerepjátékokkal, fantasztikus közösséggel, annak mindenképp javaslom a csatlakozást a felvételi időszakban, évente kb. 2 alkalommal nyílnak meg az iskola kapui. Ezt a rövid bevezetőt minden olyan alkotáshoz kirakom, amelyet eredetileg a Grácia Roxfort online varázslóiskola keretein belül álmodtam meg. 

A szorgalmi feladat az volt, hogy egy történetet kellett írni valakiről, aki az ármány esszenciát használta. Citanának eszébe jutott egy réges-régi történet, amelyet csak nagyon kevesen ismertek. Egy fiatal nőről szólt, akinek történetét próbálták nem túl nagy dobra verni, és a lány is eltemette inkább magában. Végül írni kezdte a történetet:

"Magnolia férjével Hansszal és 7 éves lányukkal éltek egy varázslók lakta kisvárosban. A család viszonylag jó módban élt. Származásukat tekintve aranyvérűek voltak, de nem a leggazdagabb fajtából. Hans gyógyító volt, nagyon értett a gyógynövényekhez. Magnolia pedig bájitalszakértő volt. Arról álmodozott, hogy egyszer egy kis bájitalos-gyógynövényes drogériát nyit egy forgalmas utcán, de előtte szeretett volna tapasztalatot szerezni, kutatni, elmerülni a szakma rejtelmeiben. Ugyan nagyon tehetséges boszorkány volt, de néhány év lánya születése miatt is kimaradt a szakmai karrierjéből, így minden alkalmat megragadott, ha valami érdekes felkérést kapott.

Egy alkalommal aurorok keresték fel azzal, hogy szükségük lenne egy nagyon jó bájitalszakértőre, mert nagyobb mennyiségű Ármány esszenciára lenne szükségük egy bűnszervezet leleplezéséhez. Sajnálatos módon ugyanis varázslók egy csoportja haszonszerzési céllal egész hálózatot tartott fenn. Nem állt távol tőlük a legendás lények leölése, megkínzása az egyes testrészeik miatt, a muglik teljes semmibe vétele és a gyilkosságok sem. Biztosan lehetett már tudni, hogy az aurorok közé is beépültek a tagok, így minden egyes rajtaütésről vagy ellenük való akcióról időben értesültek. Az auror főparancsnok maga ígérte meg Magnoliának, hogy ugyan veszélyes a feladat, de a legjobban felszerelt labort kapja meg, ahol a legkiválóbb alapanyagokkal dolgozat, és amennyiben az ármány esszencia küldetés jól sikerül, akkor is maradhat közreműködőként, és mint az Auror Főparancsnokság munkatársa, rengeteg lehetősége lesz szakmailag fejlődni, és nem utolsó sorban anyagilag sem járna rosszul. Magnolia kapva kapott az alkalmon, eszébe sem jutott kihagyni a lehetőséget.

Az ármány esszenciát egyébként nem volt nehéz elkészíteni, de voltak olyan hozzávalók, amelyekhez nehéz volt hozzájutni. Az egyik ilyen a telihold fényénél elátkozott fekete rózsacsokor. Ezt az alapanyagot amiatt volt nehéz előállítani, mert a rózsákat a megfelelő időben kellett elültetni, hogy a megfelelő időben, teliholdkor érjék el a megfelelő stádiumot, és akkor a megfelelő átkot kellett kimondani rá, csakis akkor volt megfelelő a minősége. Még ennél is nehezebb volt olyan fwooper tollat beszerezni, amely nem színes, hanem fekete. Egy-egy madár ilyet életében maximum egyszer-kétszer adott. Magnolia az alapanyagokat, mint egy igazán jó bájitalkészítő, saját maga szerezte be. Viszont így, hogy az Auror Főparancsnokság szolgálatában állt, kapott segítséget is. Furcsa módon a fwooper kutatására az auror parancsnok és a két leghűségesebb embere is elkísérte. Nehéz útjuk volt Afrikába, és Magnolia folyton hazavágyott hét éves kislányához, de a karrierjét sem akarta elhanyagolni, és bízott benne, hogy otthonukban a lány jól van a férjével, és a nagymamával.

Hazatértük után Magnolia azonnal elkészítette a bájitalt, és átnyújtotta az auror parancsnoknak. A bájital megivása után a varázsló képessé válik arra, hogy felismerje, ha valaki rosszban sántikál. A parancsnok legalább tíz korrupt aurort vitetett börtönbe.

A legmegdöbbentőbb az volt, amikor Magnolia látta, hogy saját unokatestvére sírva könyörög az auror parancsnoknak, hogy semmi rosszat nem tett, és ne börtönözzék be. Nem gondolta volna a nő, hogy a bűnszervezet ennyire beépült az Auror Főparancsnokságba.

Ezután unalmasabb hetek, majd hónapok következtek, Magnolia különböző konferenciákra járt, gyakorolt, tanult, néhány egyszerűbb főzetet elkészített az auroroknak, sok időt töltött lányával és férjével.

Hogy mi volt az indoka rá, sosem fogjuk megtudni, talán gyanakodott valamire, vagy valakire, de egy alkalommal Magnolia elővette azt a néhány fiola ármány esszenciát, amelyet magának félretett végszükség esetére, és bevette azt. Megdöbbenve látta, hogy a parancsnokságon mindenki rosszban sántikál. először nem tudta mire vélni a dolgot, arra gondolt, hogy nem jól tartósította a bájitalt, és kutatni kezdett, hogy mi történhetett, de nem jött rá, mi lehet a gond. Másnap viszont magához az auror parancsnokhoz is elment, akinek elmesélte a történteket. A parancsnok egy nagyon kedves, megnyerő ember volt, és megnyugtatta Magnoliát, hogy bizonyára megromlott a bájital a tartósítás ellenére, és hogy bizony ő az összes rosszban sántikáló embert eltávolította a parancsnokságról.

Az incidens után eltelt néhány hét, mindenki folytatta a munkáját. Amikor Magnolia éppen egy fontos megbízást teljesített, egy hatalmas robbanás rázta meg a labort. A nőt sajnos holtan találták. A főparancsnok őszinte részvétét fejezte ki a családnak. A férj csak állt, és hallgatott, a kislány talán fel sem fogta még, hogy mi történt, de érezte, hogy nagy a baj.

Arra nem számított senki, hogy néhány héttel Magnolia halála után, amikor a végrendeletét nyitották ki, bizonyítékok egész sora kerül elő. A nő információkat gyűjtött, amik alapján egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az auror főparancsnok maga is korrupt, és nem a megvesztegethető társait, hanem az igazságos, becsületes aurorokat záratta börtönbe. Ameddig nem volt biztos a dolgában, elrejtette a bizonyítékokat abba a széfbe, amelynek helye a végrendeletben volt leírva. Magnolia varázslattal megőrzött emlékei, feljegyzései egyértelműen a főparancsnok ellen szóltak. Halála körülményeit jobban megvizsgálva kiderült, hogy valaki kicserélt egy fontos alapanyagot a bájital készletben, ez okozta a robbanást, tehát gyilkosság történt. A maradék ármány esszenciával, amelyet Magnolia szintén elrejtett be is bizonyosodott, hogy a föparancsnok korrupt és gyilkos volt. A nő megbízatása tehát sikerült, leleplezte a gonosz rendőröket, de sajnos az életével fizetett érte, és azzal, hogy lánya félárvaként nő majd fel."

Miután Citana letette a pennáját, néhány könnycseppet morzsolt el a szemében. azt nagyon sokan tudták róla, nem is titkolta, hogy édesanyja egy varázsbalesetben halt meg, és hogy apjával és nagyanyjával muglik közé költöztek a történtek után, hogy messze legyenek a varázsvilág intrikáitól. Azt azonban nagyon kevesen tudták, és nem is merték megkérdezni Citanától, hogy mik voltak a pontos körülmények, most azonban nem tudta már magában tartani. Néha éjszakánként úgy érezte, hogy édesanyja él, halálát csak eljátszotta, és egyszer visszatér, de reggelente kijózanító volt az ébredés, hogy sajnos Magnolia évek óta halott.

Tagja vagyok egy Harry Potter tematikára épülő online szerepjátékos közösségnek. A történetünk egy varázslóiskolában játszódik, és ugyanúgy hét év után lehetünk felnőtt varázslók, mint Rowling könyvében. Házi feladatainkat fórumon kapjuk meg, és e-mailben kell a megoldásokat elküldeni. A kötelező feladatok mellett számos kreatív pályázat is kiírásra kerül. Természetesen a közösség anyagait, az órák anyagait semmi szín alatt nem tölteném fel, hiszen az szerintem lopás, de nagyon sok novellát, videót készítettem, amelyek az én szellemi tulajdonomat képezik, és nagyon szívesen megmutatnám a nagy világnak. Akit mélyebben érdekel a Grácia Roxfort online varázslóiskola, sok-sok kreatív ötlettel, szerepjátékokkal, fantasztikus közösséggel, annak mindenképp javaslom a csatlakozást a felvételi időszakban, évente kb. 2 alkalommal nyílnak meg az iskola kapui. Ezt a rövid bevezetőt minden olyan alkotáshoz kirakom, amelyet eredetileg a Grácia Roxfort online varázslóiskola keretein belül álmodtam meg. 

Nagy veszélybe került a Csendes óceáni vízi rezervátum. Igaz, hogy rengeteg mugli riasztó bűbáj védi, de a cromeri tengeri kígyó egyszerűen folyamatosan a tiltott hely felé tereli a mugli hajósokat. Ha a muglik új hajózási útvonalat választanak, az egész rezervátumot át kell költöztetni, ami nagyon sokba kerülne a minisztériumnak. Muszáj volt valamit lépnünk.

Három hajóval indultunk neki a tengereknek, hogy felkutassuk a kígyót, amelyik igaz ártalmatlan, de mivel a muglik félnek tőle, rettegésben tartja a tengerészeket. A rezervátum irányába próbáltuk terelni, hátha ott megtetszik neki.

Utazásunk harmadik napján hatalmas vihar volt, több bűbáj segítségével is alig láttunk az orrunkig is. Ebben a zimankóban történt meg, aminek nulla esélye volt pedig, de feltűnt a legendás tengeri lény, és olyan hatalmas volt, amekkora példányt korábban sosem írtak le. A három vitorlás hajóval körbevettük, alulról egy hálóval fogtuk át, hogy lefelé se menekülhessen, és így próbáltuk meg a megfelelő helyre szállítani.

Tengeri kígyót üvölteni még senki se hallott korábban, és úgy küzdeni nem láttam még állatot sem, ahogyan ez a hatalmas lény küzdött ellenünk, mindenáron vissza akart fordulni, összeszorult a szívem keserves küzdelmét átva.

Aztán egyszer hirtelen a legalább ötven méter hosszú kígyó farkával egy hatalmasat vágott oda az egyik hajónak, míg a másik jármű fölé magasodott, és lecsapott rá, ami azonnal darabokra tört. Így a kígyó kiszabadult, és míg rendeztük sorainkat, ő a mugli hajózási útvonalak felé indult.

Az épen maradt hajók közül az egyik a széttört legénységét próbálta menteni, a másik pedig a vezetésemmel a szörny után eredt. A lény teljesen fel volt bőszülve, és azt hittük, hogy a közeledő mugli flottát próbálja meg megtámadni, ezért a hajó összes tűzerejével, és a jelenlévő összes varázsló mindenféle kábító és bénító átkot szórtunk rá folyamatosan. Végül az állat élettelenül merült alá, és többet nem bukkant fel.

Közben a vihar kissé lecsendesedett és kisütött a nap, a látási viszonyok javultak. A területet átfésülve a kígyót ugyan nem, de három kicsinyét megleltük. A cromeri kígyó valószínűleg sosem bántott volna senkit, csupán a fészkének környékéről akarta elriasztani a területére betolakodókat. Szolgáljon mindannyiunknak tanulságként, hogy nem minden az, aminek látszik, és először a dolgok mögé kell nézni, mielőtt erőszakhoz folyamodunk. A három kis tengeri kígyót a rezervátumban helyezték el végül, mert anyjuk nélkül vadon biztosan elpusztultak volna. A muglik memóriáját úgy módosítottuk, hogy hatalmas hőstettként emlékezzenek a cromeri tengeri kígyó legyőzésére.

Tagja vagyok egy Harry Potter tematikára épülő online szerepjátékos közösségnek. A történetünk egy varázslóiskolában játszódik, és ugyanúgy hét év után lehetünk felnőtt varázslók, mint Rowling könyvében. Házi feladatainkat fórumon kapjuk meg, és e-mailben kell a megoldásokat elküldeni. A kötelező feladatok mellett számos kreatív pályázat is kiírásra kerül. Természetesen a közösség anyagait, az órák anyagait semmi szín alatt nem tölteném fel, hiszen az szerintem lopás, de nagyon sok novellát, videót készítettem, amelyek az én szellemi tulajdonomat képezik, és nagyon szívesen megmutatnám a nagy világnak. Akit mélyebben érdekel a Grácia Roxfort online varázslóiskola, sok-sok kreatív ötlettel, szerepjátékokkal, fantasztikus közösséggel, annak mindenképp javaslom a csatlakozást a felvételi időszakban, évente kb. 2 alkalommal nyílnak meg az iskola kapui. Ezt a rövid bevezetőt minden olyan alkotáshoz kirakom, amelyet eredetileg a Grácia Roxfort online varázslóiskola keretein belül álmodtam meg. 

A korábbi évekkel ellentétben Citanának az őszi szünete nem pihenéssel, hanem komoly pótlásokkal telt. A lány nem is értette igazán a dolgot, de ez az éve nagyon sűrűre sikeredett minden szempontból. Azért amennyire tőle telt, próbált koncentrálni a tanulmányaira, az egyik legfontosabbnak ezt tartotta. Azért a megszokottnál elcsigázottabban indult a legendás lények gondozása órára.

Ezúttal a Tiltott Rengeteg melletti üvegházba kellett menniük, amely a gyógynövénytanon használtakkal ellentétben a növények mellett egzotikus állatokat rejtett. Az üvegház párás, meleg levegője szinte csípte a lány arcát, ahogyan a hidegből hirtelen belépett. Ezúttal a Tanár Úr a pettyes pechrákot mutatta be, amelyet a lány szokásához híven le is rajzolt.

Óra végén a Professzor arra kérte a diákokat, hogy hagyják, hogy beléjük csípjen egy pechrák, ezzel vállalva, hogy az azt követő héten kifejezetten pechesek legyenek.

A lánynak nem igazán tetszett ez az ötlet, mert nagyon sok lemaradása volt a leckékkel, és egyéb vállalt feladataival, és most nem igazán jött jól egy pechszéria. először kicsit a háttérben ácsorgott, és próbált kitérni a feladat alól, de azt látta, hogy a többiek szinte mind beálltak a sorba. Citana nagyon nem szerette volna, ha a Tanár Úr megharagszik rá, és egy jutalomkirándulásról sem szeretett volna lemaradni, így erőt vett hát magán, és beállt a sor végére.

A csípés nem volt túl fájdalmas, de azért a lány felszisszent, és közben szegény rákot is megsajnálta, mert látta, hogy neki sem tetszik ez a helyzet, amibe kényszerítették, inkább szabadult volna már, és ment volna az otthonaként felépített sziklák közé.

A hétfő hátralévő része viszonylag eseménytelenül telt, idejét Citana a könyvtárban töltötte a korábbi leckék pótlásával.

Kedd reggel azonban elaludt, és a reggelinél egészen addig nem értette, hogy miért mutogatnak neki az arcanusos barátnői a terem túloldalából, ameddig meg nem érkezett háztársa, és fel nem világosította, hogy kifordítva vette fel a talárját, ráadásul teljesen össze van kenve az arca fogkrémmel. Ezután átváltoztatástan gyakorlatra indultak a diákok és a Sapendex varázslatot tanulták meg. A varázslat lényege, hogy egy zoknit fel kell dobni magasra, és közben varázspálcánkkal rábökve ki kell mondani a varázslatot, és elvileg esés közben változik csizmává. A lánynak tulajdonképpen sikerült is a varázslat, de nem vette észre, hogy az átváltoztatás közben a Professzor feléjük tartott, és a pálcalendítéskor az átalakuló lábbeli gellert kapott, és fejbe verte a Tanárnőt.

-Hoppá! Elnézést! – mondta Citana.

-Aú! – szisszent fel a Professzor – Azt hiszem veszélyességi pótlékot fogok kérni az igazgatónőktől! – és közben elnevette magát, ahogyan az osztály is, és Citana egy kicsit megkönnyebbült.

Órák után aznap gondolta, hogy egy kicsit kiszellőzteti a fejét, és repül egy kört seprűvel a gyakorlópálya körül. Sötétedéskor, a naplemente fényeiben szeretett a legjobban repkedni, mert ilyenkor gyönyörű fényekben úszott a táj, és még kicsit nézhette a kviddics csapatot, akik a gyakorlópálya középső részén gyakoroltak. Már éppen leszálláshoz készülődött, amikor egy eltévedt gurkó suhant el a füle mellett, de gyorsan irányt változtatott, és visszafelé eltörte Citana seprűjének elülső részét. A seprű azonnal zuhanni kezdett, még szerencse, hogy nem volt már magasan, de így is 5-6 méter bucskázott a füvön. A lány a vállát fájlalta, és szinte sírva nyugtázta, hogy a seprű sajnos javíthatatlan állapotban van.

Citana ekkor már érezte, hogy ezen a héten nagyon kell vigyáznia a saját, és a körülötte lévők testi épségére.

Szerdán azon már fenn se akadt, hogy amikor gyógynövénytanra sietett, a lépcsőn lefelé három beragadó lépcsőfok is megtréfálta, és rossz üvegházba nyitott be, és másodévesek éppen mandragórát ültettek át, így azonnal elájult, és elkésett a saját órájáról.

Csütörtökön mágiatörténet volt, ami elméleti óra, így Citana úgy érezte nem érheti nagy baj, és ez nagyjából teljesült is, de meglepődve tapasztalta, hogy reggel nyolckor még senki sem érkezett meg az órára, de nem kellett sok idő, és rájött, hogy egy órával hamarabb érkezett. Unalmában fel-alá járkált a teremben, és kicsit leült a tanári asztalhoz is. Az asztalon pergamenek sorakoztak, és amikor meglátta az ajtóban álló mágiatöri Professzor rosszalló tekintetét jött rá, hogy igaziból ezek a dolgozat feladatai lesznek, amikbe Citanának eszében sem volt belenézni, sőt nem is tehette volna a Tanárnő védelmi varázslatai miatt, de most a Tanárnő azt fogja majd hinni, hogy megpróbálta.

-A pechrák… - motyogta inkább magának, mint a Tanárnőnek. Leült a székére, és abban a pillanatban kitört a szék lába, és hátravágódott.

Pénteken a bűbájtant valahogy kihúzta, de nem érezte túl jól magát. Szerencsére SVK előtt valami kiütések jelentek meg rajta, és így nem kellett sötét varázslatokat kivédenie, mert abból csak katasztrófa lett volna. A javasasszony szerint ez a három napos ragyaverés, amelyet a legtöbb varázsló gyerek 7-8 évesen kap el, de Citana pont ebben a korban költözött a családjával muglik közé, és ezért még nem esett át rajta. A gyógyító szerint következő hétfőig tarthat a betegség.

A lány valahol megkönnyebbült, hogy fennmaradó óráira nem kell bemennie, és hétvégén sem kell veszélyes dolgokat gyakorolnia.

A hétvége néhány kisebb incidenstől eltekinvte, - minthogy nyugtató kenőcs helyett ragyapótlót kapott, amitől még jobban viszketett, vagy hogy a reggeli kávéját magára borította az ágyban, és hogy két alkalommal is tűzriadó volt a gyengélkedőn, - komolyabb trauma nélkül telt. Ahogyan múlt a hétvége, a ragyák is csökkentek, és Citana érezte, hogy a szerencséje is visszatér.

Hétfőn az LLG Professzor elmondta a diákoknak, hogy valóban végez egy kutatást a pechrákokkal kapcsolatban, de korántsem olyat, mint azt a diákok gondolnák. Ugyanis a Tanár Úr pont azt szerette volna bebizonyítani, hogy a pechráknak csak nagyon rossz a híre, és tulajdonképpen akit megcsíp, annyira kétségbe esik, hogy saját maga vonzza be a szerencsétlenséget, illetve ő maga látja jobban a dolgok szerencsétlen oldalát.

Mint kiderült a diákok felét pechrák csípte meg, de a tanulók másik felét egy sima homár. A lány teljesen biztos volt benne, amilyen szerencsétlen hete volt, csak egy pechrák hatása lehetett. A legnagyobb megdöbbenésére azonban a kontrollcsoportban volt.

A Professzor elmagyarázta, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, és még ha a pechráknak van is egy ilyen mágikus tulajdonsága, akkor is bíznunk kell magunkban, és teljesítményünk nagyban függ attól, hogy mennyire hiszünk a saját képességeinkben. Aki folyton kételkedik, annak sokkal kevésbé sikerül bármi is.

Valószínűleg Citanával megtörtént volna a legtöbb dolog csípés ide vagy oda, de az teljesen biztos, hogy a hozzáállása még rontott a szituációkon.

A lány nagyon mélyen elgondolkodott, és úgy érezte, hogy a Professzor most olyat tanított neki, amit eddig egyetlen tanára sem.

Az óra végén a Tanár Úr kiosztott mindenkinek egy oklevelet, amely azt tanúsította, hogy a héten milyen szépen helyt álltak. 

https://docs.google.com/document/d/1ZAZm_pYaueXaDSuWUoELFZw4-NAPPGG6rzBJAGQCsV0/edit

Az Oklevél nagyon tetszett Citanának, ugyanis egy kis leprikónt tartalmazó kép volt az alján, amelyik természetesen mozgott, ahogyan a varázsvilágban szokás.