Tagja vagyok egy Harry Potter tematikára épülő online szerepjátékos közösségnek. A történetünk egy varázslóiskolában játszódik, és ugyanúgy hét év után lehetünk felnőtt varázslók, mint Rowling könyvében. Házi feladatainkat fórumon kapjuk meg, és e-mailben kell a megoldásokat elküldeni. A kötelező feladatok mellett számos kreatív pályázat is kiírásra kerül. Természetesen a közösség anyagait, az órák anyagait semmi szín alatt nem tölteném fel, hiszen az szerintem lopás, de nagyon sok novellát, videót készítettem, amelyek az én szellemi tulajdonomat képezik, és nagyon szívesen megmutatnám a nagy világnak. Akit mélyebben érdekel a Grácia Roxfort online varázslóiskola, sok-sok kreatív ötlettel, szerepjátékokkal, fantasztikus közösséggel, annak mindenképp javaslom a csatlakozást a felvételi időszakban, évente kb. 2 alkalommal nyílnak meg az iskola kapui. Ezt a rövid bevezetőt minden olyan alkotáshoz kirakom, amelyet eredetileg a Grácia Roxfort online varázslóiskola keretein belül álmodtam meg.
A korábbi évekkel ellentétben Citanának az őszi szünete nem pihenéssel, hanem komoly pótlásokkal telt. A lány nem is értette igazán a dolgot, de ez az éve nagyon sűrűre sikeredett minden szempontból. Azért amennyire tőle telt, próbált koncentrálni a tanulmányaira, az egyik legfontosabbnak ezt tartotta. Azért a megszokottnál elcsigázottabban indult a legendás lények gondozása órára.
Ezúttal a Tiltott Rengeteg melletti üvegházba kellett menniük, amely a gyógynövénytanon használtakkal ellentétben a növények mellett egzotikus állatokat rejtett. Az üvegház párás, meleg levegője szinte csípte a lány arcát, ahogyan a hidegből hirtelen belépett. Ezúttal a Tanár Úr a pettyes pechrákot mutatta be, amelyet a lány szokásához híven le is rajzolt.
Óra végén a Professzor arra kérte a diákokat, hogy hagyják, hogy beléjük csípjen egy pechrák, ezzel vállalva, hogy az azt követő héten kifejezetten pechesek legyenek.
A lánynak nem igazán tetszett ez az ötlet, mert nagyon sok lemaradása volt a leckékkel, és egyéb vállalt feladataival, és most nem igazán jött jól egy pechszéria. először kicsit a háttérben ácsorgott, és próbált kitérni a feladat alól, de azt látta, hogy a többiek szinte mind beálltak a sorba. Citana nagyon nem szerette volna, ha a Tanár Úr megharagszik rá, és egy jutalomkirándulásról sem szeretett volna lemaradni, így erőt vett hát magán, és beállt a sor végére.
A csípés nem volt túl fájdalmas, de azért a lány felszisszent, és közben szegény rákot is megsajnálta, mert látta, hogy neki sem tetszik ez a helyzet, amibe kényszerítették, inkább szabadult volna már, és ment volna az otthonaként felépített sziklák közé.
A hétfő hátralévő része viszonylag eseménytelenül telt, idejét Citana a könyvtárban töltötte a korábbi leckék pótlásával.
Kedd reggel azonban elaludt, és a reggelinél egészen addig nem értette, hogy miért mutogatnak neki az arcanusos barátnői a terem túloldalából, ameddig meg nem érkezett háztársa, és fel nem világosította, hogy kifordítva vette fel a talárját, ráadásul teljesen össze van kenve az arca fogkrémmel. Ezután átváltoztatástan gyakorlatra indultak a diákok és a Sapendex varázslatot tanulták meg. A varázslat lényege, hogy egy zoknit fel kell dobni magasra, és közben varázspálcánkkal rábökve ki kell mondani a varázslatot, és elvileg esés közben változik csizmává. A lánynak tulajdonképpen sikerült is a varázslat, de nem vette észre, hogy az átváltoztatás közben a Professzor feléjük tartott, és a pálcalendítéskor az átalakuló lábbeli gellert kapott, és fejbe verte a Tanárnőt.
-Hoppá! Elnézést! – mondta Citana.
-Aú! – szisszent fel a Professzor – Azt hiszem veszélyességi pótlékot fogok kérni az igazgatónőktől! – és közben elnevette magát, ahogyan az osztály is, és Citana egy kicsit megkönnyebbült.
Órák után aznap gondolta, hogy egy kicsit kiszellőzteti a fejét, és repül egy kört seprűvel a gyakorlópálya körül. Sötétedéskor, a naplemente fényeiben szeretett a legjobban repkedni, mert ilyenkor gyönyörű fényekben úszott a táj, és még kicsit nézhette a kviddics csapatot, akik a gyakorlópálya középső részén gyakoroltak. Már éppen leszálláshoz készülődött, amikor egy eltévedt gurkó suhant el a füle mellett, de gyorsan irányt változtatott, és visszafelé eltörte Citana seprűjének elülső részét. A seprű azonnal zuhanni kezdett, még szerencse, hogy nem volt már magasan, de így is 5-6 méter bucskázott a füvön. A lány a vállát fájlalta, és szinte sírva nyugtázta, hogy a seprű sajnos javíthatatlan állapotban van.
Citana ekkor már érezte, hogy ezen a héten nagyon kell vigyáznia a saját, és a körülötte lévők testi épségére.
Szerdán azon már fenn se akadt, hogy amikor gyógynövénytanra sietett, a lépcsőn lefelé három beragadó lépcsőfok is megtréfálta, és rossz üvegházba nyitott be, és másodévesek éppen mandragórát ültettek át, így azonnal elájult, és elkésett a saját órájáról.
Csütörtökön mágiatörténet volt, ami elméleti óra, így Citana úgy érezte nem érheti nagy baj, és ez nagyjából teljesült is, de meglepődve tapasztalta, hogy reggel nyolckor még senki sem érkezett meg az órára, de nem kellett sok idő, és rájött, hogy egy órával hamarabb érkezett. Unalmában fel-alá járkált a teremben, és kicsit leült a tanári asztalhoz is. Az asztalon pergamenek sorakoztak, és amikor meglátta az ajtóban álló mágiatöri Professzor rosszalló tekintetét jött rá, hogy igaziból ezek a dolgozat feladatai lesznek, amikbe Citanának eszében sem volt belenézni, sőt nem is tehette volna a Tanárnő védelmi varázslatai miatt, de most a Tanárnő azt fogja majd hinni, hogy megpróbálta.
-A pechrák… - motyogta inkább magának, mint a Tanárnőnek. Leült a székére, és abban a pillanatban kitört a szék lába, és hátravágódott.
Pénteken a bűbájtant valahogy kihúzta, de nem érezte túl jól magát. Szerencsére SVK előtt valami kiütések jelentek meg rajta, és így nem kellett sötét varázslatokat kivédenie, mert abból csak katasztrófa lett volna. A javasasszony szerint ez a három napos ragyaverés, amelyet a legtöbb varázsló gyerek 7-8 évesen kap el, de Citana pont ebben a korban költözött a családjával muglik közé, és ezért még nem esett át rajta. A gyógyító szerint következő hétfőig tarthat a betegség.
A lány valahol megkönnyebbült, hogy fennmaradó óráira nem kell bemennie, és hétvégén sem kell veszélyes dolgokat gyakorolnia.
A hétvége néhány kisebb incidenstől eltekinvte, - minthogy nyugtató kenőcs helyett ragyapótlót kapott, amitől még jobban viszketett, vagy hogy a reggeli kávéját magára borította az ágyban, és hogy két alkalommal is tűzriadó volt a gyengélkedőn, - komolyabb trauma nélkül telt. Ahogyan múlt a hétvége, a ragyák is csökkentek, és Citana érezte, hogy a szerencséje is visszatér.
Hétfőn az LLG Professzor elmondta a diákoknak, hogy valóban végez egy kutatást a pechrákokkal kapcsolatban, de korántsem olyat, mint azt a diákok gondolnák. Ugyanis a Tanár Úr pont azt szerette volna bebizonyítani, hogy a pechráknak csak nagyon rossz a híre, és tulajdonképpen akit megcsíp, annyira kétségbe esik, hogy saját maga vonzza be a szerencsétlenséget, illetve ő maga látja jobban a dolgok szerencsétlen oldalát.
Mint kiderült a diákok felét pechrák csípte meg, de a tanulók másik felét egy sima homár. A lány teljesen biztos volt benne, amilyen szerencsétlen hete volt, csak egy pechrák hatása lehetett. A legnagyobb megdöbbenésére azonban a kontrollcsoportban volt.
A Professzor elmagyarázta, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa, és még ha a pechráknak van is egy ilyen mágikus tulajdonsága, akkor is bíznunk kell magunkban, és teljesítményünk nagyban függ attól, hogy mennyire hiszünk a saját képességeinkben. Aki folyton kételkedik, annak sokkal kevésbé sikerül bármi is.
Valószínűleg Citanával megtörtént volna a legtöbb dolog csípés ide vagy oda, de az teljesen biztos, hogy a hozzáállása még rontott a szituációkon.
A lány nagyon mélyen elgondolkodott, és úgy érezte, hogy a Professzor most olyat tanított neki, amit eddig egyetlen tanára sem.
Az óra végén a Tanár Úr kiosztott mindenkinek egy oklevelet, amely azt tanúsította, hogy a héten milyen szépen helyt álltak.
https://docs.google.com/document/d/1ZAZm_pYaueXaDSuWUoELFZw4-NAPPGG6rzBJAGQCsV0/edit
Az Oklevél nagyon tetszett Citanának, ugyanis egy kis leprikónt tartalmazó kép volt az alján, amelyik természetesen mozgott, ahogyan a varázsvilágban szokás.
