Tagja vagyok egy Harry Potter tematikára épülő online szerepjátékos közösségnek. A történetünk egy varázslóiskolában játszódik, és ugyanúgy hét év után lehetünk felnőtt varázslók, mint Rowling könyvében. Házi feladatainkat fórumon kapjuk meg, és e-mailben kell a megoldásokat elküldeni. A kötelező feladatok mellett számos kreatív pályázat is kiírásra kerül. Természetesen a közösség anyagait, az órák anyagait semmi szín alatt nem tölteném fel, hiszen az szerintem lopás, de nagyon sok novellát, videót készítettem, amelyek az én szellemi tulajdonomat képezik, és nagyon szívesen megmutatnám a nagy világnak. Akit mélyebben érdekel a Grácia Roxfort online varázslóiskola, sok-sok kreatív ötlettel, szerepjátékokkal, fantasztikus közösséggel, annak mindenképp javaslom a csatlakozást a felvételi időszakban, évente kb. 2 alkalommal nyílnak meg az iskola kapui. Ezt a rövid bevezetőt minden olyan alkotáshoz kirakom, amelyet eredetileg a Grácia Roxfort online varázslóiskola keretein belül álmodtam meg.
A szorgalmi feladat az volt, hogy egy történetet kellett írni valakiről, aki az ármány esszenciát használta. Citanának eszébe jutott egy réges-régi történet, amelyet csak nagyon kevesen ismertek. Egy fiatal nőről szólt, akinek történetét próbálták nem túl nagy dobra verni, és a lány is eltemette inkább magában. Végül írni kezdte a történetet:
"Magnolia férjével Hansszal és 7 éves lányukkal éltek egy varázslók lakta kisvárosban. A család viszonylag jó módban élt. Származásukat tekintve aranyvérűek voltak, de nem a leggazdagabb fajtából. Hans gyógyító volt, nagyon értett a gyógynövényekhez. Magnolia pedig bájitalszakértő volt. Arról álmodozott, hogy egyszer egy kis bájitalos-gyógynövényes drogériát nyit egy forgalmas utcán, de előtte szeretett volna tapasztalatot szerezni, kutatni, elmerülni a szakma rejtelmeiben. Ugyan nagyon tehetséges boszorkány volt, de néhány év lánya születése miatt is kimaradt a szakmai karrierjéből, így minden alkalmat megragadott, ha valami érdekes felkérést kapott.
Egy alkalommal aurorok keresték fel azzal, hogy szükségük lenne egy nagyon jó bájitalszakértőre, mert nagyobb mennyiségű Ármány esszenciára lenne szükségük egy bűnszervezet leleplezéséhez. Sajnálatos módon ugyanis varázslók egy csoportja haszonszerzési céllal egész hálózatot tartott fenn. Nem állt távol tőlük a legendás lények leölése, megkínzása az egyes testrészeik miatt, a muglik teljes semmibe vétele és a gyilkosságok sem. Biztosan lehetett már tudni, hogy az aurorok közé is beépültek a tagok, így minden egyes rajtaütésről vagy ellenük való akcióról időben értesültek. Az auror főparancsnok maga ígérte meg Magnoliának, hogy ugyan veszélyes a feladat, de a legjobban felszerelt labort kapja meg, ahol a legkiválóbb alapanyagokkal dolgozat, és amennyiben az ármány esszencia küldetés jól sikerül, akkor is maradhat közreműködőként, és mint az Auror Főparancsnokság munkatársa, rengeteg lehetősége lesz szakmailag fejlődni, és nem utolsó sorban anyagilag sem járna rosszul. Magnolia kapva kapott az alkalmon, eszébe sem jutott kihagyni a lehetőséget.
Az ármány esszenciát egyébként nem volt nehéz elkészíteni, de voltak olyan hozzávalók, amelyekhez nehéz volt hozzájutni. Az egyik ilyen a telihold fényénél elátkozott fekete rózsacsokor. Ezt az alapanyagot amiatt volt nehéz előállítani, mert a rózsákat a megfelelő időben kellett elültetni, hogy a megfelelő időben, teliholdkor érjék el a megfelelő stádiumot, és akkor a megfelelő átkot kellett kimondani rá, csakis akkor volt megfelelő a minősége. Még ennél is nehezebb volt olyan fwooper tollat beszerezni, amely nem színes, hanem fekete. Egy-egy madár ilyet életében maximum egyszer-kétszer adott. Magnolia az alapanyagokat, mint egy igazán jó bájitalkészítő, saját maga szerezte be. Viszont így, hogy az Auror Főparancsnokság szolgálatában állt, kapott segítséget is. Furcsa módon a fwooper kutatására az auror parancsnok és a két leghűségesebb embere is elkísérte. Nehéz útjuk volt Afrikába, és Magnolia folyton hazavágyott hét éves kislányához, de a karrierjét sem akarta elhanyagolni, és bízott benne, hogy otthonukban a lány jól van a férjével, és a nagymamával.
Hazatértük után Magnolia azonnal elkészítette a bájitalt, és átnyújtotta az auror parancsnoknak. A bájital megivása után a varázsló képessé válik arra, hogy felismerje, ha valaki rosszban sántikál. A parancsnok legalább tíz korrupt aurort vitetett börtönbe.
A legmegdöbbentőbb az volt, amikor Magnolia látta, hogy saját unokatestvére sírva könyörög az auror parancsnoknak, hogy semmi rosszat nem tett, és ne börtönözzék be. Nem gondolta volna a nő, hogy a bűnszervezet ennyire beépült az Auror Főparancsnokságba.
Ezután unalmasabb hetek, majd hónapok következtek, Magnolia különböző konferenciákra járt, gyakorolt, tanult, néhány egyszerűbb főzetet elkészített az auroroknak, sok időt töltött lányával és férjével.
Hogy mi volt az indoka rá, sosem fogjuk megtudni, talán gyanakodott valamire, vagy valakire, de egy alkalommal Magnolia elővette azt a néhány fiola ármány esszenciát, amelyet magának félretett végszükség esetére, és bevette azt. Megdöbbenve látta, hogy a parancsnokságon mindenki rosszban sántikál. először nem tudta mire vélni a dolgot, arra gondolt, hogy nem jól tartósította a bájitalt, és kutatni kezdett, hogy mi történhetett, de nem jött rá, mi lehet a gond. Másnap viszont magához az auror parancsnokhoz is elment, akinek elmesélte a történteket. A parancsnok egy nagyon kedves, megnyerő ember volt, és megnyugtatta Magnoliát, hogy bizonyára megromlott a bájital a tartósítás ellenére, és hogy bizony ő az összes rosszban sántikáló embert eltávolította a parancsnokságról.
Az incidens után eltelt néhány hét, mindenki folytatta a munkáját. Amikor Magnolia éppen egy fontos megbízást teljesített, egy hatalmas robbanás rázta meg a labort. A nőt sajnos holtan találták. A főparancsnok őszinte részvétét fejezte ki a családnak. A férj csak állt, és hallgatott, a kislány talán fel sem fogta még, hogy mi történt, de érezte, hogy nagy a baj.
Arra nem számított senki, hogy néhány héttel Magnolia halála után, amikor a végrendeletét nyitották ki, bizonyítékok egész sora kerül elő. A nő információkat gyűjtött, amik alapján egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az auror főparancsnok maga is korrupt, és nem a megvesztegethető társait, hanem az igazságos, becsületes aurorokat záratta börtönbe. Ameddig nem volt biztos a dolgában, elrejtette a bizonyítékokat abba a széfbe, amelynek helye a végrendeletben volt leírva. Magnolia varázslattal megőrzött emlékei, feljegyzései egyértelműen a főparancsnok ellen szóltak. Halála körülményeit jobban megvizsgálva kiderült, hogy valaki kicserélt egy fontos alapanyagot a bájital készletben, ez okozta a robbanást, tehát gyilkosság történt. A maradék ármány esszenciával, amelyet Magnolia szintén elrejtett be is bizonyosodott, hogy a föparancsnok korrupt és gyilkos volt. A nő megbízatása tehát sikerült, leleplezte a gonosz rendőröket, de sajnos az életével fizetett érte, és azzal, hogy lánya félárvaként nő majd fel."
Miután Citana letette a pennáját, néhány könnycseppet morzsolt el a szemében. azt nagyon sokan tudták róla, nem is titkolta, hogy édesanyja egy varázsbalesetben halt meg, és hogy apjával és nagyanyjával muglik közé költöztek a történtek után, hogy messze legyenek a varázsvilág intrikáitól. Azt azonban nagyon kevesen tudták, és nem is merték megkérdezni Citanától, hogy mik voltak a pontos körülmények, most azonban nem tudta már magában tartani. Néha éjszakánként úgy érezte, hogy édesanyja él, halálát csak eljátszotta, és egyszer visszatér, de reggelente kijózanító volt az ébredés, hogy sajnos Magnolia évek óta halott.
