Tagja vagyok egy Harry Potter tematikára épülő online szerepjátékos közösségnek. A történetünk egy varázslóiskolában játszódik, és ugyanúgy hét év után lehetünk felnőtt varázslók, mint Rowling könyvében. Házi feladatainkat fórumon kapjuk meg, és e-mailben kell a megoldásokat elküldeni. A kötelező feladatok mellett számos kreatív pályázat is kiírásra kerül. Természetesen a közösség anyagait, az órák anyagait semmi szín alatt nem tölteném fel, hiszen az szerintem lopás, de nagyon sok novellát, videót készítettem, amelyek az én szellemi tulajdonomat képezik, és nagyon szívesen megmutatnám a nagy világnak. Akit mélyebben érdekel a Grácia Roxfort online varázslóiskola, sok-sok kreatív ötlettel, szerepjátékokkal, fantasztikus közösséggel, annak mindenképp javaslom a csatlakozást a felvételi időszakban, évente kb. 2 alkalommal nyílnak meg az iskola kapui. Ezt a rövid bevezetőt minden olyan alkotáshoz kirakom, amelyet eredetileg a Grácia Roxfort online varázslóiskola keretein belül álmodtam meg. 

Nagy veszélybe került a Csendes óceáni vízi rezervátum. Igaz, hogy rengeteg mugli riasztó bűbáj védi, de a cromeri tengeri kígyó egyszerűen folyamatosan a tiltott hely felé tereli a mugli hajósokat. Ha a muglik új hajózási útvonalat választanak, az egész rezervátumot át kell költöztetni, ami nagyon sokba kerülne a minisztériumnak. Muszáj volt valamit lépnünk.

Három hajóval indultunk neki a tengereknek, hogy felkutassuk a kígyót, amelyik igaz ártalmatlan, de mivel a muglik félnek tőle, rettegésben tartja a tengerészeket. A rezervátum irányába próbáltuk terelni, hátha ott megtetszik neki.

Utazásunk harmadik napján hatalmas vihar volt, több bűbáj segítségével is alig láttunk az orrunkig is. Ebben a zimankóban történt meg, aminek nulla esélye volt pedig, de feltűnt a legendás tengeri lény, és olyan hatalmas volt, amekkora példányt korábban sosem írtak le. A három vitorlás hajóval körbevettük, alulról egy hálóval fogtuk át, hogy lefelé se menekülhessen, és így próbáltuk meg a megfelelő helyre szállítani.

Tengeri kígyót üvölteni még senki se hallott korábban, és úgy küzdeni nem láttam még állatot sem, ahogyan ez a hatalmas lény küzdött ellenünk, mindenáron vissza akart fordulni, összeszorult a szívem keserves küzdelmét átva.

Aztán egyszer hirtelen a legalább ötven méter hosszú kígyó farkával egy hatalmasat vágott oda az egyik hajónak, míg a másik jármű fölé magasodott, és lecsapott rá, ami azonnal darabokra tört. Így a kígyó kiszabadult, és míg rendeztük sorainkat, ő a mugli hajózási útvonalak felé indult.

Az épen maradt hajók közül az egyik a széttört legénységét próbálta menteni, a másik pedig a vezetésemmel a szörny után eredt. A lény teljesen fel volt bőszülve, és azt hittük, hogy a közeledő mugli flottát próbálja meg megtámadni, ezért a hajó összes tűzerejével, és a jelenlévő összes varázsló mindenféle kábító és bénító átkot szórtunk rá folyamatosan. Végül az állat élettelenül merült alá, és többet nem bukkant fel.

Közben a vihar kissé lecsendesedett és kisütött a nap, a látási viszonyok javultak. A területet átfésülve a kígyót ugyan nem, de három kicsinyét megleltük. A cromeri kígyó valószínűleg sosem bántott volna senkit, csupán a fészkének környékéről akarta elriasztani a területére betolakodókat. Szolgáljon mindannyiunknak tanulságként, hogy nem minden az, aminek látszik, és először a dolgok mögé kell nézni, mielőtt erőszakhoz folyamodunk. A három kis tengeri kígyót a rezervátumban helyezték el végül, mert anyjuk nélkül vadon biztosan elpusztultak volna. A muglik memóriáját úgy módosítottuk, hogy hatalmas hőstettként emlékezzenek a cromeri tengeri kígyó legyőzésére.