Ez alkalommal Gotham város jelmezes igazságosztója kerül górcső alá. Batman az egyik legnépszerűbb DC hős. Bruce Wayne gyermekkori tragédiája végigkíséri az életét. A szülei ugyanis egy gyilkosság áldozatai lettek még gyermekkorában, amelynek tanúja is, felnőve pedig a ráhagyott milliárdok segítségével próbál küzdeni a bűnözés ellen. Céltalan bosszúvágyát azonban ez nem elégíti ki, megalkotja jelmezes igazságosztó alteregóját, Batmant, akinek bőrébe bújva az utcákon közelharcot vív a bűnözés ellen egy olyan korrupt és romlott városban, ami nem is biztos, hogy megérdemli áldozatát.

Batman (1989)

Az 1989-es Batman film Michael Keaton főszereplésével igazi kultfilmmé vált, és lerakta a modern szuperhős filmek alapjait. A sztori nem jár be nagy ívet és nincs komoly csattanó sem, de egy kerek egész, amely egyetlen percre sem válik unalmassá. Ennyi év után is ki tudom jelenteni, hogy nem öregedett rosszul, remekül megkomponált film, a játékidő egy perccel se több vagy kevesebb a kelleténél, pont elég hozzá, hogy megfelelően feszes narratívát kapjunk. Michael Keaton Batmanje képregényhűen sötét, emellett szimpatikus karakter. A film megmutatja Bruce Wayne indítékait, de Batmanként is eleget látjuk. Egyetlen komoly negatívum lengi be, méghozzá az, hogy hiába ő a címszereplő, az igazi főszereplő Jack Nicholson Jokere, aki mellett senki más nem lehet érdekes a képernyőn. Frappáns megoldás volt a készítőktől hős és antiős eredettörténetét így összefonni. A női főszereplő Kim Basinger, aki Vicki Vale-t alakítja nem kap kulcsszerepet, de cserébe nem is válik idegesítővé. Véleményem szerint az egyik legjobban sikerült Batman mozi.

Batman visszatér (1992)

Személy szerint nem a kedvenc Batman filmem, habár kétségtelen, hogy a Tim Burton-féle atmoszféra hasonlóan magával ragad, mint a korábbi rész esetében is. A címszerepben maradt Michael Keaton, aki még mindig kellően komor, mellesleg rutinból hozza a figurát. Batman ellenlábasát, Pingvint Danny DeVito alakítja, karaktere alapvetően tetszik, habár néhol túltolták szerintem az undorítósági szintet, ebben a filmben soknak éreztem, és néhol a ripacskodás is felütötte a fejét. Christopher Walken Max Shreckjét kifejezetten szerettem, a gátlástalan politikai karrierre törő üzletember nagyon is aktuális téma bármely országban, bármely korban. A filmmel kapcsolatban azonban nekem a női főszereplővel volt a legnagyobb gondom. A Michelle Pfeiffer alakította Selina Kyle egy nagyon okos, elnyomott női karakter, aki a testi és lelki traumái miatt Macskanővé alakul. Számomra egyáltalán nem megalapozottak az indítékai, főleg a Batmannel szemben fennálló féktelen gyűlölet háttere áll ingatag lábakon. A film végén Batman egy a szuperhős filmekben előbb-utóbb előkerülő, kissé elcsépelt, de azért releváns erkölcsi dilemmát hoz fel: Szabad-e önbíráskodni, esetleg ölni. A helyes választ természetesen hősünk tudja, és Macskanőt sem hagyja, hogy hibát kövessen el. Az csak kicsit ront az élményen, ha emlékszünk rá, hogy a film elején a harc hevében mennyire veszi ezeket az elveket számításba, és milyen korlátokat lép át.

Mindörökké Batman (1995)

Az első két rész komor stílusát és a teljes szereplőgárdát is lecserélték. Tim Burtont, aki egyébként producerként azért maradt, Joel Schumacher váltotta le. Az új rendező érdekes módon inkább a horror-thriller műfajban szerzett hírnevet, mégis a korábbi sötét és kegyetlen Gotham helyett egy vásári kavalkádot elevenít meg a képernyőn. Val Kilmer szerintem nem volt rossz sem a megkeseredett milliárdos, sem pedig Batman szerepében, habár mintha Keaton stílusát próbálta volna hozni, összességében nekem tetszett a játéka. Az ellenlábasok a korábbiakhoz képest, egy cirkuszi forgatagnak megfelelően harsányak, elnagyoltak, kissé komikusak. Jim Carrey a tőle megszokott stílusban hozza Rébuszt, aki ripacs és rikító, de mi így szeretjük. Tommy Lee Jones Kétarca ugyan csak a karakter felszínét kapargatja, de azért korrekt. A Nicole Kidman alakította dr. Chase Meridian figurájára szerintem kifejezetten kínosra sikerült. A teljesen szakmaiatlan és Batman-rajongó pszichiáter legtöbb jelenete szekunder szégyenérzetet vált ki belőlem, és valahol bízom benne, hogy a legtöbb nőtársamból is. Jó ötlet volt viszont Robin karakterének ilyen fajta felvezetése, Batman eredetével való párhuzamba állítása, a szerepét Chris O’Donell látja el. Ennek a résznek a hangulata merőben más a korábbiakhoz képest, és talán kevésé öregedett jól az elsőnél, mégis élvezhető és szórakoztató mozi.

Batman és Robin (1997)

Nem tudom, hogy mit lehetne mondani arról a filmről, amely miatt még a szereplői és az alkotói is folyton bocsánatot kérnek. Talán azt, hogy tényleg nem lett jó. Nem csak szerintem, hanem tulajdonképpen bárki szerint. Még maga Joel Schumacher, aki maradt a rendezői székben is, bocsánatot kért több alkalommal. Nem csak hogy nem aratott sikert a rajongók vagy a kritkusok körében, hanem egyenesen szörnyűnek tartják. Bevallom, szerintem is kész katasztrófa. A film akkorát bukott, hogy három előkészületi stádiumban lévő filmet is lefújtak miatta, méghozzá Tim Burton készülőben lévő Superman moziját, habár a rendezőnek nem volt mér köze ehhez a részhez, Robin önálló filmjét, és az ötödik részt. Érdekes, hogy minden adott lett volna hozzá, hogy egy igazán jó filmet kapjunk: Kellően felhypeolt közönség, jó szereplőgárda, megfelelő anyagi háttér. Valahogy mégis fontosabb volt a merchandise, mint egy jó film készítése. A karrierje kezdetén álló George Clooney Batmanje és Chris O’Donell Robinja egy teljesen gyermeteg konfliktusba keveredik egymással, a párbeszédek olyanok, mintha óvodások vitatkoznának. Az ellenlábasokat Uma Thurman, mint Méregcsók és Arnold Schwartzenegger, mint Mr. Fagy személyesíti meg. Szerepet kap még egy szörnyen gagyi Bane, akit Robert Swenson személyesít meg, és teljesen indokoatlanul feltűnik Alicia Silverstone is, akiből Batgirl lesz. Történet az gyakorlatilag nincs, csupán az unalmas, videoklipszerű betétek, a semmitmondó, infantilis párbeszédek és a gagyi hősök és antihősök parádézása váltakozik a már említett megalapozatlan civódással megspékelve. Osztom Kevin Feige véleményét, hogy a Batman és Robin az egyik legfontosabb képregény film, hiszen ennek bukása ébresztette rá a filmkészítőket, hogy jobb képregényfilmeket kellene alkotniuk.

Batman - Kezdődik (2005)

A kudarc után néhány év kihagyás után úgy döntöttek, hogy nem folytatják a szériát, hanem rebootolják. Gotham igazságosztója eleve jóval komorabb, mint a többi hős, de Christopher Nolan trilógiája még sötétebb tónust üt meg. Szeretik ezt a filmet két folytatásával együtt realisztikusnak nevezni, de bevallom, én nem tartom egészen annak, inkább fogalmaznék úgy, hogy realisztikusabb az eddigieknél. Christian Bale kiváló választás volt a címszerepre. Ő az a színész, aki egy szerep kedvéért képes adott esetben betegesen soványra fogyni, vagy többtíz kilogramm izmot magára építeni, és ebben a filmben is kitett magáért, ráadásul alkata, magassága az eddigi Batmanek közül a legközelebb áll a képregényekben leírtakhoz. A történet és a csavar is sokkal komplexebb, mint eddig. A női karakter végre kompetens és szimpatikus, Rachel Dawes szerepében Katie Holmes. Az antagonisták figurái is kellően komplexek és indítékaik megalapozottak. Bruce korábbi mesterét, Henri Ducardot Liam Neeson, Madárijesztőt pedig Cillian Murphy alakítja, akinek karaktere nekem különösen tetszett. Említést érdemel még Godon felügyelő, akit Gary Oldman személyesít meg, ő is nagyon szerethető volt. Ugyan szerintem nem a trilógia legjobb darabja, mégis egy nagyon jó film, és szerves része egy egésznek, jó kezdete ennek az etapnak.

Batman - A sötét lovag (2008)

A Nolan-féle Batman trilógia középső darabjában egy fénykorában lévő Batmant láthatunk, akinek civil alteregója csak és kizárólag azért létezik, hogy a jelmezes igazságosztó személyiséget kiszolgálja. Batman legnagyobb ellenségét, Jokert Health Ledger zseniálisan formálja meg, itt nem egy maffiózót, hanem egy igazi kegyetlen konspirátort kapunk meg. Szerintem zseniális volt, hogy minden áldozatának másképpen mesélte a sebhelyeinek a történetét, ezzel még félelmetesebbé és kiszámíthatatlanabbá tette a figuráját. Nagy utat jár be Aaron Eckhart Harvey Dentje és Gary Oldman Gordon felügyelője is. Előbbinek fordulata még ha kicsit megalapozatlannak tűnik is, de mégis jó dramaturgiai húzás a készítők részéről. Rachel Dawes szerepében ezúttal Maggie Gyllenthaalt láthatjuk, akit Katie Holmes után kicsit nehéz megszokni, de az ő figurája is érdekes történetet tudhat magáénak. A film jól sikerült, és a jó kritikák mellett kasszasiker is lett.

Batman - Felemelkedés (2012)

Kár lenne tagadnom, mert a bekezdés elolvasása után valószínűleg mindenki ráébredne, hogy ez a kedvenc Batman filmem. Ebben a részben egy megöregedett, megkeseredett Bruce Wayne‑t ismerhetünk meg, aki a világtól elvonultan él az előző rész végső fordulata miatt, ám Gotham városának mégis szüksége van Batmanre, de úgy néz ki, hogy Bruce-nak is, emiatt újra felveszi a köpenyt. A várost fenyegető Bane szerepében Tom Hardy zseniális még akkor is, ha egy az arcát eltakaró maszkban van szinte végig. Batman emberére talál Bane-ben, aki testileg és lelkileg is összetöri, és hősünknek innen kell felépülnie, hogy győzhessen. A történtvezetés, az események ritmusa, a játékidő mind tökéletes. Tetszett az akció-párbeszédek aránya és az is, hogy ez a történet nem Batmanről, hanem Bruce Wayne-ről szólt. Megkaptuk véleményem szerint az eddigi legjobb Macskanőt, aki nem egy őrült macskás nő volt, hanem egy profi tolvaj, Anne Hathaway tálalásában. Érdekesség, hogy a filmben nem hangzik el, hogy Macskanő, nincsenek macskái és a macskás poénoktól is megkímélnek minket, csupán egyszer, mint cat burgler utalnak rá, ami besurranó tolvajt jelent. Nagyon tetszett ez az újfajta Robin ábrázolás is, amelyet Joseph Gordon-Levitt személyesít meg. A trilógia méltó lezárása, kellőképpen fennkölt végkifejlettel.

Batman Superman ellen – Az igazság hajnala (2016)

A film a DC filmes univerzumába tartozik, és nem kifejezetten Batman mozi. Mégis szerettem volna Ben Affleck Batmenjéről is írni. Sajnos a rajongók várakozásai ellenére ő nem forgathatott önálló Batman filmet, de több moziban eljátszotta a jelmezes hőst. Az első feltűnése a Batman Superman ellenben volt.  A DC univerzum komor, ugyanis Zack Snyder ilyennek álmodta meg. Ez bizonyos hősöknek jól áll, másoknak pedig nem. A film az Acélember közvetlen folytatása, ami nekem személy szerint nagyon tetszett, de sok rajongó nem tartotta elég hitelesnek, hiszen Superman sosem volt még ennyire sötét, mint ahogyan Zack Snyder irányítása alatt Henry Cavill alakította. Neki a remény és tiszta jóság megtestesítőjének kell lennie, ami ebben a sötét univerzumban nagyon nehéz, és még számomra is csak néhány film erejéig működött. Van benne igazság, hogy veszélyes vizekre evezünk, ha Supermant komornak és realisztikusnak akarjuk látni. Viszont térjünk vissza témánkhoz, aki pedig Batman. Neki kifejezetten jól is állhat ez a komorság, de bevallom, nekem mindvégig hiányzott ebből az interpretációból valami, nem tudom megmondani, hogy mi, de valahogy nekem kevés volt. Talán egy saját mozival többet megtudhattunk volna a hátteréről, motivációiról. Mindemellett nekem ez a film sokkal jobban tetszett, mint amennyire az internet népének vagy a kritkusoknak. Az atmoszféra, a hangulat, sőt, még a történet is tetszett. Annak ellenére, amit korábban írtam arról, hogy a film vagy akár az egész univerzum hangulata melyik hőshöz illik jobban, mégis ha választanom kellene akár a két színész játéka, akár a karaktereik hitelessége között, számomra nem Batman a befutó. A téma továbbra is Batman, de nem mehetek el amellett, hogy mennyien utálták Jesse Eisenbert Lex Luthorját, pedig szerintem kifejezetten jól adaptálták a modern korra, igaz ez egy új értelmezése volt a karakternek, ami sokaknak nem jött be, de nekem igen. Összességében nekem itt még tetszett a koncepció, de csak eddig a pontig.

Az igazság ligája (2017)

Erről a filmről és körülményeiről nagyon hosszasan lehetne írni, de próbálok a lényegre és Batman karakterére koncentrálni. Az egész DC univerzum lelke Zack Snyder volt, akit lehet kedvelni vagy nem, de kétség sem fér hozzá, hogy az ő víziójára építettek mindent. Sajnálatos módon azonban egy családi tragédia miatt a produkciót még a film befejezése előtt ott kellett hagynia. A producerek kapva kaptak az alkalmon, és leszerződtették a Marvel Bosszúállókat sikerre vivő rendezőjét, Joss Whedont, hogy fejezze be a filmet. Ennek az eredménye egy nagyon furcsa egyveleg lett, amely nem nyerte el sem a kritikusok, sem a rajongók tetszését. Itt már számomra is nagyon sok volt ebből a sötét hangulatból, amelyet az új rendező néhány igazán bugyuta poénnal kívánt oldani, de ettől a film nem jobban, hanem rosszabbul működött. A moziban egyébként Batman kulcsszereplő, de számomra itt sem tudott nagyot alkotni, Ben rutinból hozza a kissé megfáradt hőst, de mélységet nem vittek bele, de ez nem színészi, inkább írói vagy rendezői hiba.

Az igazság ligája – Snyder cut (2021)

A rajongók nyomására Zack Snyder tulajdonképpen szinte ingyen, néhány évvel később kiadta saját, rendezői, négy órás változatát a filmből. Sok ponton tényleg olyan az egész, mintha egy másik filmet néznénk, de nem Batman szempontjából, róla nem tudok az előzőeknél többet mondani. Ez a változat nekem sokkal jobban tetszik, de megmondom őszintén, hogy ezt sem tartom kifejezetten jó filmnek. Pozitívum, hogy bizonyos karakterekről többet megtudunk, és szerepet kap benne Jared Leto Jokere is, akit személy szerint tartok annyira, mint elődeit. A befejezése egy teljesen más, már sosem megvalósuló koncepció ígéretét hordozza, amely Snyder távozásával meghiúsult. Azért jó lett volna…

Batman (2022)

Sok rajongó álma volt egy Ben Affleck-féle szóló film, de mikor már biztos volt, hogy ennek lőttek, ráadásul ott volt a DC Univerzumot ért rengeteg kritika, így inkább rebootolták a szériát. Sokan nem örültek neki, hogy Robert Pattinsonra esett a választás, mint címszereplő. Sokan a színészt még mindig a Twighlight sagával azonosítják, amely nem ennek a célközönségnek a kedvenc filmje. Azonban, aki kicsit jobban körülnéz, az látja, hogy Robert elég sokat bizonyította már tehetségét különböző alkotásokban. Szóval én nagyon vártam a végeredményt, hittem benne, hogy jó film lesz, de azért annyira nem vártam, hogy irreális elvárásaim legyenek. Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, nem lett igazán jó. A vígasz viszont legyen az, hogy tulajdonképp nem lett rossz sem. A noir stílusú thriller filmet meg lehet nézni, leköti a figyelmet és izgalmas is, de nem átütő, és pár héttel a megnézése után alig emlékszem rá. Kezdem azzal, ami tetszett benne. Pozitívum, hogy visszatértek a gyökerekhez, és kidomborították Batman gondolkodó, nyomozó énjét. A képregényekben Batman a világ legjobb detektíve. Véleményem szerint realisztikusabb minden korábbinál. Tetszett, ahogy modernizált néhány klasszikus szereplőt. Például, hogy Pingvin, akit Colin Farrell alakít, nem egy pingvinember mutáns volt, hanem ez csak a gúnyneve volt. Macskanő is teljesen jó karakter lett Zoe Kravitz tálalásában, akit szintén bosszúvágya hajt, és a film egy pontján kénytelenek összefogni Batmannel a közös ellenség miatt. Ez a Batman nem a világot menti meg, hanem az utca mocskában vív közelharcot a korrupció ellen, ő maga a sötét bosszú, akit bármikor bedarálhat a koszos város, amit nem is biztos, hogy érdemes megmenteni. Érdekes a hősünk nyomozása Paul Dano Riddlere után és szembenézése a saját múltjával. Riddler egy igazi jelenkori terrorista is lehetne, aki kegyetlen és céljaihoz a közösségi média lehetőségeit is kihasználja. Matt Reeves rendező saját bevallása szerint is Kurt Cobainról mintázta hősét, és ez az ábrázolás jól állt a történetnek. Viszont rátérve a negatívumokra, nekem Bruce Wayne valami hihetetlenül kevés volt a filmben. Talán jobban megérthettük volna hősünket, ha ezt az oldalát is jobban megismerhetjük, nem Batmanként. Nekem nagyon hiányzott a civil szerepek megmutatása. A másik gondom, hogy szerintem erre nagyon sok volt három óra. Szeretem a hosszú filmeket, de itt teljesen indokolatlannak éreztem. Szintén nem tetszett, hogy Batman hiába tűnt nagyon okosnak és jó detektívnek, csak futott a Rébusz által direkt otthagyott morzsák után, és nem volt igazi csattanó vagy megoldás. Összességében nem volt rossz ez a film, habár annyira átütő sem, mint amilyen lehetett volna, számításba véve, hogy egy trilógia első darabja, még bármi lehet belőle.

Ahogyan haladunk az időben egyre realisztikusabb és egyre sötétebb tónusú filmeket kapunk, ami egyébként nem feltétlenül baj, sőt a kor ízléséhez igazodik. Azt tudjuk, hogy Batman karaktere lényegesen eltér a legtöbb színes, néhol bárgyú szuperhősétől. Ő inkább egy sötét, komor világot képvisel, így a készült filmek stílusa is ezt az irányt képviseli, de ettől lesz valóságosabb. Szuperképessége nincs, hacsak nem a gazdagsága, és ettől még emberibb. Azon persze lehet vitatkozni, hogy kinek melyik a kedvenc Batmane vagy Jokere, de én valahol mindegyiket szeretem, és elfér mindegyik a multiverzumban.