Egy másik Univerzumban együtt nézzük a Marvel filmeket. Azon vitatkozunk, hogy Amerika Kapitány vagy Vasember a menőbb, de titkon azért tudjuk egymásról, hogy neked Fekete Özvegy, nekem pedig Thor tetszik. Az összes új Star Wars filmet megnéztük együtt a moziban. Egy alkalommal valaki azt hitte a barátnőd vagyok. Nagyot nevettünk, hiszen jobban megnézve minket, le sem tagadhatnánk, hogy rokonok vagyunk. Hiába a régi trilógiát láttad először, az újakat is imádod, nem bírlak meggyőzni, hogy teljesen gagyi. Mindjuk annyira nem, mint a legtöbb DC, azokat együtt fikázzuk.

Amikor kislány voltam, említetted, hogy egyszer elmennél egy tengeri, néhány hetes hajóútra, akkor eldöntöttem, hogy megajándékozlak vele a hatvanadik születésnapodon. Sajnos ez nem jött össze, de most gyűjtök, hogy a hetvenediken elmehess.

Megtanítottalak facebookozni és meghívtalak ncore-ra. A facebook nem nagyon érdekel, de néhány hét alatt letöltöttél többszáz gigabájt filmet. Remélem vissza is töltöd, mert nem akarom, hogy kidobjanak emiatt.

Ebben az univerzumban úgy neveltél, hogy bármire képes vagyok, amit csak szeretnék. Hálás vagyok érte, hogy soha egy szemernyi kétséged sem volt felőle, hogy érek annyit, mint bárki más, és önálló, erős személyiséget neveltél, aki elérheti, amire vágyik.

Amikor ötven évesen haldokoltál, hiába szerettelek, hiába álltunk közel, nem bírtalak gyakran látogatni. Egyszerűen nem ment. Nem voltál mér önmagad. Nem tudom, hogy a sors kegyessége vagy inkább a kegyetlensége, hogy nem voltál tudatában már a körülötted zajló eseményeknek. A Rekviem egy álomért filmben van egy nagyon szomorú jelenet. Nagyjából az a lényege, hogy minden tönkremegy, a főszereplők élete romokban. A lány és a fiú telefonon beszélgetnek, és sírva ígérik meg egymásnak, hogy hamarosan találkoznak, mindezt úgy, hogy mindketten tudják, erre semmi esély. Hasonló játszódott le anyu és köztem, beszéltük, hogy majd megyek haza, de nem mentem. Nem tudtam.

Miután meghaltál, visszatérő álmom volt, hogy péntekenként vársz rám a pályaudvaron, de nem megyek, és hiába vársz. Pedig én ott vagyok, te nem vársz rám többé.

Egy másik dimenzióban megismered a leendő férjem, a találkozás ugyan kissé kínos, de neki ugyanolyan lelkesen magyarázod az acél minőségének betűs besorolását, mint ahogy nekem is állandóan. A diplomaosztómra a fél rokonságot meghívod, pedig megbeszéltük, hogy csak magunk leszünk. Nagyon büszke vagy rám, és én ettől annyira lelkes, mint soha. A diplomám a te álmod legalább annyira, mint az enyém, ha nem jobban. Hogy te büszke vagy rám, az egyik legfontosabb mozgatórugóm. Amikor eljön az ideje az oltárhoz kísérsz, és sok boldogságot kívánsz. Amikor megtudod, hogy ikerunokáid lesznek, te vagy a legboldogabb ember a világon. Újra plafonig érő karácsonyfát állítasz télen, hiszen megígérted, hogy így teszel, ha újra gyerekzsivaj hallatszik. Először csak ringatod őket, de amikor eljön az ideje betűket és számokat tanítasz nekik. Látod őket felnőni, ahogy engem is.

Egy párhuzamos dimenzióban még mindig együtt nézzük a Marvel filmeket.